Ha az autósportnak van vallása, akkor a nyolcvanas évek ralija, a B-csoport küzdelmei előtt emelik a legmagasabb, legfényűzőbb oltárt a benzingőz templomában. Aki átélte, eszelős villanással a szemében mesél róla, mi akik lemaradtunk pedig csak keresgéljük a nyomait az interneten.
1982-től 1986-ig nem volt ennél menőbb motorsport a világon. Audi Quattro, Lancia 037, Peugeot 205 T16, Lancia Delta S4, Renault 5 Turbo. Több mint 500 lóerős gépek ezek, amiknek az utcai változata csak azért épült meg, hogy legyen engedélyük versenyezni.
Mindennek akkor lett vége, amikor 1986. május 2-án a Tour de Corse-on Henri Toivonen és navigátora, Sergio Cresto balestet szenvedtek a Delta S4-essel. Az autó üzemanyagtartálya megsérült és mindketten halálra égtek az autóban. Nagyából 4 órával később betiltották a B csoportot.
Egy ilyen Delta S4-es kínálnak most eladásra, pontosabban a versenyautó utcai változatát, ugyanis a ’80-as években a pályára lépéshez kötelező volt legalább kétszáz darab utcai használatra alkalmas példányt is gyártani. Szóval a Lancia fogta a megalkotott rali-célszerszámot és szép kárpitozással kínálta legmerészebb vevőinek.
A fotókon látható példányt a mobile.de-n árulja egy barcelonai kereskedés, az árcédulára pedig nem kevesebb mint 850 000 eurót véstek. Az bizony közel 310 millió forintnak megfelelő összeg, mai árfolyamon.
A hirdetés leírása szerint az autó 10 éve egy zárt garázsban pihent, egyetlen métert sem tettek meg vele, de mivel egy nagyobb gyűjtemény részét képezte, ezért folyamatosan szervizelték és minden hivatalos okmány megvan hozzá.
Az autó orrában található a pótkerék és a szerszámkészlet is itt kapott helyet, hogy a súlyelosztást javítsák, hiszen a motor közvetlenül az első ülések mögött helyezkedik el. Az Abarth vette kezelésbe és a közútra alkalmas változat természetesen visszafogottabb teljesítményt kapott, de bizonyára így is masszívan fölényes menetdinamikára volt képes a turbóval és kompresszorral is lélegeztetett sornégyes. A teljesítménye 250 lóerő, maximális nyomatéka pedig 292 Nm. A verseny specifikációs példányok nem csak a duplájára voltak képesek, de még Forma-1-es autót megszorongató 800 lovas darab is előfordult. Ötsebességes váltó és összkerékhajtás volt a technika része.
Az autó súlya csupán 1200 kilogramm, mely annak köszönhető, hogy króm-molibdén acélból készült térvázra üvegszálas karosszéria került. Hogy legalább nyomokban emlékeztessen a szerényebb Deltákra, ezért dupla kerek fényszórót, finom króm keretű hűtőrácsot kapott.