1966-ban mutatták be a Jaguar 420-ast a Londoni Motor Show-n, ami valójában a korábbi S-Type továbbfejlesztett változata. A frissebb 420-as 200 fonttal volt csak drágább az S-Type-nál, amit annak ellenére továbbra is kínáltak, hogy egyértelműen csökkent iránta az érdeklődés.
Mivel a Jaguar egyébként sem szerepelt fényesen abban az időben, ezért Sir William Lyons úgy döntött, hogy szükség van egy igazán ütős modellre független hátsó futóművel, a duprakarbis, 245 lóerős, 4,2 literes sorhatos motorral és modernebb megjelenéssel. Ez lett a Jaguar 420, melynek átemblémázott testvére a Daimler Sovereign.
Még 1966-ban a Jaguar észak-olaszországi importőre, Giorgio Tarchini megbízta a nagy nevű Carrozzeria Bertone műhelyt egy kupé építésével a Jaguar 420-es alapjaira. Ekkoriban távozott a Bertonetől a híres Giorgetto Giugiaro és vette át a vezetést a Ghia dizájnközpontja felett. Szerencsére remek embert találtak a feladatra, Marcello Gandinit.
Marcello Gandini olyan autók formájáért felelős, mint a Lamborghini Miura vagy az Espada, a Lancia Stratos és az Alfa Romeo Montreal. A Jaguar 420 volt az egyik első munkája a Bertone stúdiónál.
Szögletesebb és modernebb lett az eredetinél és tényleg szinte csak a hűtőrács és az ugró macska emlékeztet Jaguarra. A Bertone 420-as kupéja fűzött felniken gurul és nagy üvegfelületei vannak. A formai megoldásai egyébként a szintén Gandini által tervezett 1970-es BMW Garmisch tanumányautón is visszaköszönnek. Akárcsak Pininfarina, úgy Gandini is merített saját ötleteiből.
Limitált szériának tervezték a Jaguar 420 FT Bertone Coupét, végül csak két példány készült el a karosszériaműhelynél. Nevében az FT rövidítést az importvállalat alapítója, Ferruccio Tarchini tiszteletére kapta. Legutóbb bőven 20 millió forint feletti összegért talált gazdára a másik, kék színű példány.
