Pietro Frua még 17 évesen kezdett el dolgozni Giovanni Carlo Farina karosszériaműhelyénél, melynek dizájnért felelős igazgatója lett a 20-as évei elején. Mikor saját tervezőirodát nyitott, a helyére Giovanni Michelottit vették fel. A második világháború alatt az autóipar aludt, ezért konyhai gépeket és robogókat tervezett.
Első megrendelői között volt a Maserati, így aztán az ’50-es évekre már ismert név lett az iparban. Vállalatát megvette a Ghia, ahol Luigi Serge vezető pozíciót ajánlott neki, és olyan sikermodellek születtek a kezei között, mint a Renault Floride, mely végül nézeteltérést is okozott vállalaton belül. Amennyire virágzott az ipar korábban, annyira nem volt igény az egyedi építésű autókra a ’70-es években. Ekkor születtek Frua utolsó munkái, mint a Maserati Kyalami vagy épp ez a Camaro.
Látszik a ’70-es évek stílusa is az autón, de a Kyalami egyes megoldásai is visszaköszönnek a Camarón, melyet először az 1976 novemberében rendezett Torinói Autókiállításon mutattak be. Az amerikai alapokra Frua egy teljesen új autót tervezett, mely egyik karosszériaelemén sem osztozott a széria Camaróval. Egy évvel később már New Yorkban mutatták be a különleges Camarót, de 10 küllős felnikkel és két üvegpanelből álló targatetővel dobták fel.
Később aztán különböző importőrök próbálták magukévá tenni a projektet, de nem jártak sikerrel az Europo Hurst Camaróval, de a New Yorkban bemutatott autó eredeti állapotában maradt fenn. Kicsit repedezett fényezéssel, lepattogzott díszlécekkel és más apróságokkal, melyeken látszik az eltelt idő. Az eredeti felnik sincsenek már meg az autóhoz, ahogyan az üléseket is kicserélték már.
347 köbhüvelykes (5,7 literes) V8-as motorja 165 lóerős, és a szükséges műszaki karbantartások után működik is. Hiába egy igazi ritkaság, a Frua tervezte Camaro a története és a gazdag dokumentációja ellenére sem ment el a becsült – 25 millió forintos – áron, végül nagyjából 10 millióért kelt el.
