Minden változatnál ősibb a kabrió, hiszen az első autóknak sem volt teteje és később is inkább csak vászonból készült, ami mérsékelten nyújtott védelmet a tűző napsütéssel vagy az esővel szemben. A 19. század végén azonban már egyre kevésbé néztek ördögi szerkezetként az autóra és nem csak a motorok indultak fejlődésnek, hanem a kényelmi funkciók is.
Hasonlóan a hintókhoz, az autókon is megjelent a gyorsan felhajtható, vászonból vagy bőrből készült tető, meg a szélvédő. Az 1893-ban megjelent Peugeot Type 8-ashoz már kínáltak ilyen lenyitható tetőt. Ez még inkább egy motorizált szekérre hasonlított, de már alkalmas volt tempós közlekedésre a Type 7-esből származó 1,3 literes V2-es motorjával, aminek 3,7 lóereje akár 20 km/órával is hajtotta az Type 8-at.
Kezdetben tehát inkább a fedettség számított új funkciónak, de amint az 1910-es évek környékén megjelentek a körbeablakozott, zárt karosszériák, hirtelen a célszerűtlen és sérülékeny vászontető vált az irracionális élvezeti cikké.
Közelgett a háború a ’30-as években, amikor már finomodott az art deco, de a politikai helyzet egyre több helyen szélsőségessé vált. Ekkor jelent meg a Peugeot 601 Eclipse, amiben nem is a 60 lóerős, sorhatos motor volt a legérdekesebb. A Pourtout karosszériaműhely készítette a 601-es nyitható keménytetős változatát, ami elektromos mozgatással pakolta be a tetejét a csomagtartóba. Ez a megoldás aztán a 401-esen és 402-esen is megjelent.
Peugeot 601 Eclipse
Büntetlenül lehetett kabriót építeni az alvázas autókra, de a második világháború és az önhordó karosszéria megjelenése megnehezítette a feladatot, hiszen itt a tető jelentős mértékben járul hozzá az autó merevségéhez. A kiegészítő merevítők nehézzé teszik a keménytetővel együtt, ezért ismét visszatértek a vászontetőhöz.
Minden kabrió Peugeot-ok leghíresebbje kétségtelenül a 403-as, és ezt Hollywoodnak köszönheti. Felesége sosem szerepelt a sorozatban, de a szétszórt Colombo nyomozó minden oldalán horpadt 403-asa annál többször. A sorozatba úgy került be, hogy az autót maga Peter Falk választotta ki stúdió raktárából. Mivel az amerikai piacon nem forgalmazták, az utánpótlással feladta a leckét a stábnak.
Peugeot 403 kabrió
Ahhoz kétség sem férhet, hogy minden idők legszebb Peugeot kabrióit a Pininfarina rajzolta, legyen szó a 404-esről, az 504-esről vagy éppen a 306-osról. Az én szememnek az 504-es a legkedvesebb a lágy vonalaival, a vékony tetőoszlopaival és a végtelen eleganciájával. Ezeknek a karosszériái közvetlenül az Alfa Romeo Spideré mellett készültek, aztán Sochaux-ba szállították őket, ahol beszerelték a hajtásláncot az 504-esekbe. A választék tetejének a kupét szánták, ezért még a kabrió is olcsóbb volt.
Leginkább a formaterv tette testvérénél jóval sikeresebbé a Peugeot 306-ost, aminek nyitható tetős változatát kifejezetten úgy árazták, hogy ne csak versenyképes legyen, de a lehető legszélesebb rétegeknek adja meg a szellős autózás élményét. Akárcsak a korábbi 205-ös, amiből még CTi (vagyis nyitott GTi) is készült először 1,6-os, majd 1,9-es motorral.
Peugeot 504 kabrió
Pontosan ez volt a célja a Peugeot 206 CC-nek, ami kisautó-alapokon hozta vissza a 601 Eclipse-en megjelent elpakolható keménytetőt. Az autót a francia karosszériaépítő Heuliez készítette, és több mint 350 ezer példányt gyártottak belőle. A bájos és világszerte népszerű 206 CC sikere az Opel kedvét is meghozta, ezért az újabb Tigrát már ők is keménytetős kabrióként képzelték el, a gyártással pedig szintén az Heuliez-t bízták meg. A nagy múltú francia cég azonban belerokkant az Opel sikertelenségébe.
Utoljára a 307 és 308-as kompaktokból készültek kabriók – vagy CC-k, ahogyan a Peugeot nevezi. Én pedig csak reménykedek benne, hogy egyszer újra beköszönt a megfizethető árú vászontetősök korszaka.
Peugeot 308 CC
