A BMW minden eddiginél futurisztikusabb autójának utolsó darabjai nyáron gördültek le a szalagról és úgy tűnik, hogy jó ideig nem lesz hasonló modell a bajoroknál. Az i8-as sok szempontból különleges autó volt, melynek egyik fő vonzereje a formája volt. Az olasz Berardo Taraschi autóversenyző után átkeresztelt példány viszont egészen másik irányt képvisel.
Elméletileg egy 1950-es évekbeli versenyautó formai megoldásait viszi tovább az i8-as karbon vázán. Egész pontosan az 1953-as Giaur 750 Sportot idézi az autó, melynek karosszériáját kézzel készítették, alumíniumból.
Az egyedi karosszéria miatt a Taraschi Berardónak elnevezett modell 300 mm-rel hosszabb az i8-asnál, melynek fő oka a hátsó túlnyúlás.
Az alaposan átdolgozott kétüléses utastér minden része barna bőrrel borított és fabetétek díszítik. A középkonzol különösen furcsára sikerült teljes mértékig fából, beleintegrálva az eredeti kapcsolósort.
A háromhengeres turbómotor és az elektromos hajtás kombinációjából ők kicsit többet hoztak ki (eredetileg 374 lóerős az i8). Az alapmodell 420 lóerős és ezzel 3,9 másodperc alatt sprintel 100-ra, a végsebessége pedig 280 km/óra. A Taraschi később egy 470 és egy 520 lovas modellt is tervez.
