1980-ban a német autók még olcsóbbak voltak a kontinensen, mint az Egyesült Királyságban, ezért aki egy kicsit spórolni szeretett volna, az Belgiumban vagy Hollandiában rendelte meg jobbkormányos autóját, amit aztán lábon vitt haza. A szürkeimportos autókkal a kötelező vámmal együtt is jelentős megtakarításokat lehetett elérni. Ezt persze elég rossz szemmel nézték a brit kereskedők.
Ennek a halványzöld Golfnak az első tulajdonosa úgy látta, hogy bár fehér dízel Volkswagen Golfja igazán megbízhatóan teljesít, ez nem fog örökké tartani, ezért jó ötlet lehet cserét vásárolni. Meg is bízott egy londoni kereskedőt, hogy intézze el az autóval kapcsolatos ügyleteket. Freddie Taub, a kereskedő maga ment ki a Golf GLD-ért Hollandiába, majd Calais-n keresztül Cornwallba utazott, ahol átadta az autót. A vámügyintézés azonban olyan tortúrával járt, hogy megfogadta, ilyet többé nem csinál.
Nos, a fehér dízel Golf tisztességgel szolgált, így a zöld csak a garázsban állt hosszú éveken keresztül, mindössze két útja volt. Az egyik a szerelőhöz, a másik pedig akkor, amikor 1999-ben beregisztrálták. Így aztán mostanra is csak 738 mérföldet (1187 kilométer) mutat az óra, és az autónak minden pontja olyan, akár új korában. A külsőhöz passzoló zöld beltér a Silverstone aukciósház szerint új illatot áraszt.
1,5-ös szívódízel négyhengerese 5000-es fordulatnál 50 lóerőt kelepel ki magából, ami mellé 80 Nm nyomatéka van. Ez roppant harmatosnak tűnik, de minden bizonnyal a világ végezetéig megy majd. 19 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100-ra és akár 140 km/óra feletti végsebességre is képes a Golf GLD. A keveset futott példány igazi gyűjtői darab, így – habár nem ritkaság, a Golfból 6,8 millió készült – értékes kincs lehet.
