Pár napja az SSC Tuatara megjegyezhetetlen nevétől zeng az internet, mivel az eddig csak pár darabos gyártást megélő szupersportkocsi elhódította a leggyorsabb közúti jármű kitüntető címét. A nevadai sivatagba húzott aszfaltcsíkon két futásból 508,73 km/órás átlagsebesség jött ki.
Mindezt egy olyan autóval, amit tulajdonosa a hétköznapi életben használ. Nincs benne bukókeret, és fékezőernyő sem kell a lassításhoz. Így repesztett 500 felett! Az bőven kétszer annyi, mint amit a legtöbb, általunk már bőven erősnek nevezett autó tud.
De hogy még jobban lássuk, mennyire magas szintre ért az autóépítés, nézzünk vissza a múltba. Nem túl messzire, csak tíz évet ugorjunk, pontosan 2010-be a bonneville-i sós síkságra. Akkor egy 1985-ös 288 GTO lett a világ leggyorsabb Ferrarija, miután bőven 400 feletti átlagsebességet ért el a sivatagi próbán.
A P4 by Norwood néven futó Ferrari-szerviz és tuningbolt által épített Ferrariról már a fotókon ordít, hogy célszerszám. Ezt arra tervezték, hogy hatalmas sebességet érjen el, de boltba járni már kegyetlen kínzás lenne vele. Így sikerült a leggyorsabb Ferrari címét megszerezni, de az átalakított GTO a világ leggyorsabb sportkocsija is volt akkoriban. A két futam átlagaként 443,213 km/órás tempóval repesztett, mintegy 5 km/órával megfejelve a korábbi csúcsot.
Ráadásul nem az eredeti turbós olasz V8-ast használták a rekordhoz. A Steve Trafton által irányított csapat egy, a General Motorstól származó, 8850 köbcentis V8-ast szerelt be, persze nem úgy simán, két Borg&Warner turbóval megspékelve.
Ezt a gépet látva értjük, hogy képes 440 km/óra felett repeszteni. Vad, brutális és nem is alkalmas másra. Az SSC Tuatara meg kigurul a McDrive-ból, és a sofőr rövidgatyában, ölében a félelemtől reszkető sültkrumplival is képes belekarcolni az ötszázas tartományba. Már ha akad elég hosszú, rendőrség által lezárt útszakasz, de akkor is.
Hihetetlen búcsúja ez a belső égésű motorok aranykorának.
