Ferrari F40-est tartani ma már egyre nehezebb feladat. Az alkatrészek árának csak a csillagos ég szab határt, és azoknak a szegény gazdagoknak, akik használják, majd megtörik a legendás olasz típust, nem egyszerű utánpótlást találni.
Lehet, hogy falidísz lesz, és egy F40-es tulaj pedig szívja a fogát, mert pont erre vadászott autójához. Az élet kemény!
F40-es ugyanis ritkán akad bontókban, ma már minden porcikája árverésre érdemes darab. Így a plexiborítás nélküli, törött, szárnyát tekintve is hiányos motorházfedél is. Eleve már nem csak az autótulajok, de a jómódú rajongók is vadásznak ezekre, hiszen nincs menőbb, mint egy darabka F40 a nappali falán.
Tehát kereslet minden darabjára akad, így felesleges csodálkozni azon, hogy a már említett, törött motorházfedélért valaki 4000 dollárt, vagyis 1,2 millió forintot fizetett.
Ferrari F40
Senkinek sem kell bemutatni a típust, ez volt a nyolcvanas évek olasz autógyártásának csúcsa, az első turbókorszak dicsőséges lezárása, amit még maga Enzo Ferrari felügyelt. Ma már az analóg építés ikonjaként tiszteljük, pedig debütálásakor azért a kor legmodernebb technikáját hordozta, többek között a V8-as duplaturbós motor képében.
Egy Ferrari F40 önmagában is nagy kincs, hát még ha azt egykoron a 1992-es F1 világbajnok, Nigel Mansell hajtotta.
2,9 literes motorjához ötsebességes manuális váltó párosul. 0-ról 100 kilométer/óra 4,6 másodperc alatt gyorsul az F40, amit 471 lóerős turbómotor hajt, 577 Nm nyomaték támadja a hátsó tengelyt. Csúcssebessége akár a 320 kilométer/órát is elérheti.
Az F40-es Ferrarit 1987-től 1992-ig gyártották, összesen 1315 darab készült belőle.
