Akárányszor elhaladtunk a Raidillonban, az emberek tapsoltak. A közönségnek tetszett, mert azon kívül, hogy szokatlan látvány volt, gyakran két keréken érkezett – emlékszik vissza a Peugeot 806 Procarra az egyik versenyző, Pascal Witmeur. A túraautózás remek műfaj, mert itt nem űrtechnikás, lehetetlen formájú gépek versenyeznek egymással, hanem az utcai autókra hasonlító, de hegyes versenyautók, és ettől valahogy az egész sokkal emberközelibb.
1995-ben még az Opel Vectrák és F Astrák között E36-os BMW-k és Honda Accordok vagy éppen Audi 80-asok futottak Spában, a 24 órás túraautó-futamon. A Peugeot és a Kronos Racing-csapat is valami különlegesben gondolkozott, ami felkelti a figyelmet. Mivel akkoriban még a szabadidő-autók helyett inkább praktikus egyterűeket vettek azok az emberek, akinek térre volt szükségük a család számára, a 806-os kisbuszt választották. Ami egy porcikájában sem idézi meg a dinamizmust és a versenyszellemet.
Középkategóriás szedánok és kompaktok közül magasan kilógott a mezőnyből a Peugeot 806 Procar, melyet korábban meglévő elemek felhasználásával építettek. Az alkatrészek a 306 Maxi és 406 Supertourisme versenyautókból jöttek. A 2,0 literes, négyhengeres motor egy A csoportos 306 raliautóból származott és nagyjából 280 lóerős.
Nagyon mókásan mutatott a rajtrácson a kicsövezett kisbusz, mely a kvalifikáción a 12. helyet szerezte meg – ez csoportjában a harmadik legjobb idő volt. A 806-os versenye azonban nem alakult ilyen jól. Először fékproblémák miatt kényszerültek kiállásra, majd hibás differenciálmű nehezítette a pilóták dolgát (Eric Bachelart, Philippe Verelleny és Pascal Witmeur), végül a motortartók után maga a blokk is megadta magát, így a tizedik óra előtt véget ért az egyterű versenye.
Kudarcként tekintenek rá, de szerencsére volt annyira kretén ötlet, hogy szerethető legyen, és mind közül a legemlékezetesebb a 806 Procar. Ahogyan a Porsche Pink Pigje, úgy ez is a motorsport egyik legkedvesebb teremtménye.
