Sant’Agatában a mára levéltárivá idősödött regisztrációs lapok szerint a 3198-as alvázszámú Lamborghini Miura P400-as GD, vagyis guida destra (jobbkormányos) és Salone Londra, tehát az 1967-es Londoni Autószalonon kiállított autónak készült. Eredetileg fehér csíkkal az alján és kék fényezéssel állították ki az első olyan Miurát, amiben a szokatlan oldalon ül a sofőr.
Itt látta meg első tulajdonosa is, a norwichi Thomas Cook, akinek családjához utazási társaság fűződik. Megengedhette magának, így rögtön a tettek mezejére lépett és leadta a rendelést a Miurára. Cook úr elképzelései nem egyeztek a referenciadarabbal, ő Rosso Miura színben, ezüst alsó résszel és fekete bőrkárpittal, valamint fekete kerékcsavarokkal képzelte el az autót. Az olaszok ezért hazavitték és ennek megfelelően reszelték át a szalonon kiállított darabot.
OPW 8F rendszámmal regisztrálták Norfolkban miután a Lamborghini brit importőre leszállította az autót Cook úrnak, aki aztán évekig használta. A következő tulajdonosa már a RJ Freeman, a Vision Engineering-től. Több tulajdonoson ment keresztül aztán a különleges Miura, amiben most is ott van az anyósülés előtt a napszemüveg bőrtokja és a nyitott kulisszás váltó közelében a cigisdoboz, mint a ’70-es évek milliomos playboyának kötelező kellékei.
1969-ig készültek a P400-as Miurák (Posteriore 4 litri), amiknek 3,9 literes, V12-es motorja még 350 lóerős. Már ez sem számít lomha autónak és a ’60-as évek végén különösen jól hangzott a 6,7 másodperces 0-100, valamint a bőven 270 km/óra feletti végsebesség. A Miurát nem csak ezért, hanem a keresztben elhelyezett középmotor miatt is az első szupersportautónak tartják.
Már korábban is átfogóan restaurálták, aztán pár éve még a legutolsó anyát is tökéletesen felújították benne és most tényleg lehetetlenül újnak néz ki a Miura P400-as. Most több mint 100 000 kilométerrel az órájában közel 580 millió forintnak megfelelő összeget kérnek érte.
