Amerika évről évre egyre jelentősebb piacnak bizonyult a Ferrarinak, ezért aztán szükség volt egy helyi igényeket kielégítő modellre, ami a 340 America lett. A karosszériát a tehetséges Giovanni Michelotti tervezte, az autó motorja pedig egyenesen a Forma-1-ből érkezett Aurelio Lamperdi-féle 4,1 literes, V12-es blokk, amit három Weber karburátorral szereltek és szárazkarteres kenése van, a benzint pedig 135 literes tankból kapja. 6000-es fordulaton adja le 220 lóerős teljesítményét és akár 240 km/órával is viszi a 900 kilós 340-est.
1952-ben készült el a 0202A alvázszámú példány, melyet a francia versenyszínre, a kékre fényeztek és mindenütt a 14-es rajtszám díszelgett rajta. Meg a francia trikolór a sárvédőn, hiszen a legendásan erős francia nacionalizmust még egy olasz autón is hirdetni kellett. Andre Simon és Lucien Vincent még ebben az évben elindult vele a híres Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol ötödikként értek célba vele.
Európai karrierje hamar véget ért, nem sokkal később már Luigi Chinetti exportálta Amerikába, ahol először egy védőügyvéd, majd a a texasi Paul Owens lett a tulajdonosa. Utóbbi szemrebbenés nélkül dobta ki belőle a Lamperdi V12-est és helyettesítette egy Chevroletből származó V8-assal. Akkoriban még valóban eldobható versenyautóként tekintettek a kék 340-esre és ennek megfelelően bántak is vele. Eredeti motorját eladták, és évekig nem lehetett tudni, merre van a világban.
1990-ben aztán a dragversenyző Mike Sanfilippo vette meg az autót mindössze 200 dollárért, és fogalma nem volt, hogy az akkor már üvegszálas karosszéria alatt valójában egy Ferrari alváza van. Csak valamikor a 2000-es évek elején derült ki, hogy valójában a 24 darab 340 America egyike van a tákolmány alatt. Ekkor viszont már pontosan tudták, hogy elképesztő értékre bukkantak.
Restaurálásakor előkerült az eredeti motorja, ami négysebességes kézi váltóval együtt került vissza a helyére és kapott egy új Vignale-karosszériát, valamint az eredetivel megegyező festést. Most a Mecum aukcióján várja az új gazdáját.
