Gerhard Berger az egyik leghosszabb ideig versenyző pilóta a Forma-1 történetében, aki 210 versenyen indult 1984 és 1997 között, és 10-et meg is nyert. A Scuderia Ferrarinál kétszer is versenyzett, egyszer 1987-től két éven át, aztán 1993-tól szintén további két évig volt az olaszoknál. 1988-ban és ’94-ben is világbajnoki harmadik helyezést ért el. A McLarennél Ayrton Senna csapattársa volt, majd 1997-ben elköszönt az F1-től, de máig aktív résztvevője a motorsportközösségnek.
Ha valaki, akkor ő pontosan tudja, hogyan kell bánni a Ferrari F40-essel, amit még 2019 májusában vásárolt magának. A kevesebb mint 30 ezer kilométert futott autót nem élvezhette túl hosszan, hiszen most a Sotheby’s londoni árverésén keresnek új tulajdonost a piros F40-esnek. Várhatóan 350 millió forintnál is többet fizetnek majd a pilóta nem tökéletes, de hitelesen használt állapotú Ferrarijáért.
Ebben az F40-es Ferrariban gyárilag nincs benne az állítható futómű és a kagylóülések piros huzata sem az eredeti már, ahogyan a kipufogót is lecserélték a katalizátor nélküli Le Mans Quicksilverre. Ez viszont semmit nem von le abból, hogy az autó egy igazi legenda, sokak szerint az utolsó igazán kemény Ferrari szupersportkocsi. Annyi viszont egész biztos, hogy ez volt az utolsó olyan Ferrari, melyet maga Enzo Ferrari, vagyis a Commendatore hagyott jóvá.
2,9 literes, ikerturbós V8-as motorja már a 288 GTO-ból is ismerős lehet, itt viszont nagyobb furatú és rövidebb löketű a blokk, valamint méretesebb feltöltők kerültek rá. 7000-es fordulaton több mint 470 lóerőt teljesít és 577 Nm nyomatéka van már 4000-től. A nagyjából 1,3 tonnás F40 az Auto Motor und Sport mérései szerint a gyárinál (4 mp) kicsit lassabban, 4,6 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 321 km/óra a végsebessége. Ezt azonban ma már kevesen próbálgatják, inkább hét lakat alatt őrzik az F40-eseket.
