Az igazán ritka, egyedi veterán szupersporttípusok általában árveréseken tűnnek fel. Így lehet árukat maximalizálni, nagy ritkán kerülnek egy-egy kereskedésbe, ahol az adás-vétel szokásos feltételeivel vásárolhatóak meg.
Ilyen ritka kivétel a „We Are Curated” vállalkozása, ahol csak és kizárólag a legegyedibb, legexkluzívabb típusok kerülnek eladásra. Már a weboldalukat is élmény átlapozni, a gyerekkori poszterautók köszönnek vissza egymás után.
Jelenleg több Lamborghini Diablo, egy 1984-es Lamborghini Countach 5000S, és egy 2008-as Alfa Romeo 8C is új gazdát keres náluk, de az aktuális kínálat ékköve a fellelhetetlen autó, a 16 hengeres Cizeta V16T!
Ez a típus volt a szupersportautók történetének egyik legvadabb víziója. Egy igazi vérbő olasz sportautó, ami még Lamborghininek is túl extrém volt. A léc iszonyat magasra került, egyszerűen mindenkinél jobbat akartak a tervezők. A két szülőatya, Giorgio Moroder és Claudio Zampolli nem óvatosan lépkedtek előre. Előbbi híres és gazdag zeneszerző, utóbbi sportautó-specialista, aki Ferrarikkal kereskedett, és hosszú ideig a Lamborghini szolgálatában dolgozott.
Első lépéseikkel nem hibáztak, mivel Marcello Gandinire, a Lamborghinitől éppen távozó formatervezőre bízták a Cizeta megrajzolását. Pontosabban Marcello az új Lamborghini Diablo terveit vitte át a feltörekvő pároshoz, miután a General Motors által irányított olasz cég túl vadnak ítélte az elképzelést.
A forma mellett a technológia szintén radikálisra sikerült. A II. világháború óta nem dübörgött 16 hengeres blokk egyetlen személyautóban sem. Ráadásul keresztben beépítve, a legendás Lamborghini Miura megoldását továbbgondolva. A két V8-asból összeillesztett blokk 520 lóerőt és 540 Nm nyomatékot termelt, a kor színvonalán elképesztő menetdinamikát biztosítva (már ha akadt egy is, amit tényleg sikerült tartósan hajtani). A gyártó ígérete szerint a százas sprint alig 4 másodpercig tartott, az igazán bátrak pedig egészen a 320 km/h-ás beosztásig kergethették a sebességmutatót.
A látszólagos siker ellenére mégsem telt meg a kassza, a milliomosok borsosnak találták a 400 000-650 000 dolláros árcédulát (a Ferrari F40-est árulták 400 ezer dolláros áron akkoriban, és abban ott volt a márka 40 éves történelme, a Cizeta pedig induló, névtelen gyártóként kért ennyit). A 16 hengeres blokk miatt rettentően széles volt az autó (2055 mm), sem ez, sem a versenyzői múlt hiánya nem segített az eladások felpörgetésében. Összesen 9 példány készült el, a Brunei szultán gyűjteményében három darab is porosodott.
A „We Are Curated” specialistáinak idén sikerült felhajtani egyet a szultáni gyűjteményből, az egyetlen kékre fényezett darabot, ami tulajdonképpen úgy utazta körbe a világot, hogy közben egy kilométert sem tett meg. Összesen 981 kilométert futott, gyakorlatilag mindet még gyártás után, Olaszországban.
Itt készültek az első sajtófotók, Modena környékén, majd a Genfi Autószalonra került 1993-ban. Innen a szultán gyűjteménye felé szállították, de Szingapúrban lett végül elraktározva, ahonnan sosem került már át az uralkodó által használt flottába. Legutolsó útja pedig Szingapúrból Miamiba vezetett, tehát három kontinenst is bejárt, motorindítás nélkül.
Így tulajdonképpen időkapszulaként került elő, teljesen makulátlan, tökéletes állapotban, kék belsővel, kék fényezéssel, ahogy a Genfi Autószalonon állva árnyékot vetett a Ferrarikra. Árát csak a komoly érdeklődőknek árulják el, de valószínűleg közelebb lesz az egymillió dollárhoz (300 millió forint), mint a félmillióhoz.