1988-ban kapta meg Az Év Autója díjat a 405-ös, ami sok szempontból egy igazi magaslat a Peugeot történetében. Nekem már eleve a formája is nagyon tetszik, hiszen a klasszikus, háromdobozos szedánelrendezéssel és az egyenesen húzott vonalakkal gyakran születik esztétikai harmónia. A franciák a lehető legjobbra bízták a stílus kérdését, hiszen a Pininfarinánál született meg a 405-ös dizájnja.
1987-ben jelent meg a 405-ös Peugeot, melynek igazán gazdag motorválasztéka és számtalan felszereltségi szintje volt, így mindenki megtalálta a hozzá passzoló benzines limuzint vagy dízel kombit. A legfinomabb falat viszont csak 1993-ban érkezett, ez volt a turbómotoros és összkerékhajtású T16-os. Szolidan tálalták a csúcsmodellt, de az ötküllős alufelnikről és a szárnyról, valamint a piros dekorról azért ki lehet szúrni a T16-ost.
Elengedhetetlen volt ehhez a Peugeot 205 T16-os sikere, mely bajnoki címig vitte a rali B csoportjában, behúzta a Párizs-Dakart és az amerikai Pikes Peak-i hegyi felfutót is meghódította. Pontosan erre kellett a 405 T16 is, hogy nyerjen. A terv meglehetősen sikeres volt, mert a homologáció miatt elkészültek az utcai változatok, az egészen elmebeteg versenyautók pedig ezzel zöld lámpát kaptak. 1988-ban Ari Vatanen rekordot állított be a Pikes Peaken, aztán még ebben az évben Juha Kankkunen és Juha Piironen megnyerte a Párizs-Dakart. Ez viszont már a versenygép története.
Fényszórómosót, új lökhárítókat és lengőkarokat is kapott az utcai Peugeot 405 T16-os. A lényeg viszont inkább a 2,0 literes, négyhengeres turbómotor, mely közel 200 lóerőt tudott, túltöltéskor meg hozzácsapott még 20-at. Összkerékhajtása a nyomaték (324 Nm) 53 százalékát az első kerekekhez, 47 százalékát pedig hátsókhoz osztotta. 7 másodperc alatt gyorsult 100-ra, a végsebessége pedig 235 km/óra volt.
2,5 millió darab készült a Peugeot 405-ösből 1997-ig (a története ma sem ért véget teljesen), de T16-osból csak 1046 példány létezik. Nem kétség, hogy ritkaság.
