Kawee Tanjararak neve semmit nem mond az európai embernek, annál jobban cseng hazájában, Thaiföldön: a siheredképű negyvenes annak idején egy helyi fiúzenekarban kezdte a karrierjét, majd a média számtalan ágába belekóstolt, a sorozat- és filmszínészi munkától kezdve a televíziós műsorvezetésen át az éneklésig. Pályája csúcsán igazi autós kincsek álltak a garázsában, és bár ma is rajong a különleges autókért, ezek sokkal inkább tekinthetők egy szegény ember luxusának.
Itt van például ez a Lamborghini, ami nem Lamborghini, hanem egy pán-ázsiai autóipari összefogásból született akármi. A padlólemezt egy orrmotoros, elsőkerék-hajtású Hyundai adta, ehhez képest a mű-Lambo farmotoros és hátsókerék-hajtású.
A blokk egy Lexus UZ, amely anno az eredeti LS 400-asban (1989) debütált, de másfél évtizedet átívelő pályája során a Toyota Hiace kisbusztól a Toyota Land Cruiser terepjárón át a Toyota korabeli gyári Le Mans-i csapata számára épített versenyautóig mindenbe beépítették, beleértve repülőgépeket és hajókat is. Itt két turbó segíti a munkáját, de pontos teljesítményadatok nincsenek. A futómű egy öreg Nissan Skyline-ból származik, kivéve a légrugókat, a sebességváltó Subaru eredetű.
Csupa-csupa megbízható forrásból származó alkatrész. Egyedül a légrugók eredete bizonytalan – és ha végignézed az alábbi filmet, meglátod, ez miért probléma.
Ha nincs időd a 15 perces ömlengésre, összefoglaljuk: az autó iszonyú szűk, igénytelenül kidolgozott, és két próbálkozásból kétszer tört el a jobb első légrugó bekötése. A motor hangja viszont frenetikus, és bár a lökhárítón túlnyúló turbófeltöltők és légszűrők a legkevésbé sem tűnnek biztonságosnak, igazat adunk a riportot készítő bloggernek: mindenkinek az életébe kellene egy UZ. Csak nem így.
