Amikor az ausztráliai Adelaide városában működő Sz. Ferenc általános iskola harmadikosai lelkendezve mesélték Tim Dennis és Mark Bowman tanító bácsiknak, hogy micsoda szuper fehér McLarent láttak a suli környékén, a pedagógusok nem hagyták annyiban a dolgot: egy komplett projektet kerítettek az élmény köré.
Felkérték együttműködésre a McLarent, és alapvető matematikai, fizikai és formatervezési ismereteket átadva kilenc hét alatt megalkották Tigricsíkot, a jövő rettenthetetlen driftautóját.
Az autót teljes egészében a gyerekek tervezték. Az ihletadó modell a McLaren Senna GTR volt, de egyértelmű, hogy a lurkók nem szolgaian másoltak, hanem hozzátették a maguk ötleteit a projekthez, amelynek lezárásaként Rob Melville, a McLaren Automotive formatervezési igazgatója videoüzenetben köszöntötte a gyerekeket, egyben megválaszolva néhány fontos kérdést, amely a munka során felmerült.
A gyerekek határozott elképzelésekkel fogtak hozzá a munkához: a McLaren aktuális kínálatából sajnálatosan hiányzó driftautót álmodtak meg, így az aerodinamikai elemeket (légterelő, motorházfedélre vágott légbevezető nyílások, különleges kialakítású tetőlemez, valamint hátsó szárny) kifejezetten ehhez mérten rajzolták meg. A kerekek narancssárgák, így az autó menet közben mintha lángolna; a sportautó nevét (Tiger Stripe, azaz Tigriscsík) a hossztengelyén végigfutó narancs sávról kapta.
Az utastérben személyes tapasztalatok alapján választottak kárpitanyagot a diákok: mivel nincs puhább, kényelmesebb és nagyobb biztonságérzetet adó anyag, mint a plüssmaci bundája, ebből varrták meg a kárpitokat.
Az adelaide-i diákok szerint a Tigriscsík túlságosan különleges ahhoz, hogy tömeggyártásba kerüljön: reálisabbnak látnak egy limitált szériát, darabonként kétmillió ausztrál dolláros áron. A gyártásra vonatkozó terveket egyelőre nem igazolta vissza a McLaren.
