Az autózás fejlődésében hosszú ideig sokadlagos tényező volt a biztonság kérdése, ám az egyre több súlyos sérülés és haláleset láttán kapcsoltak a gyártók és a szabályalkotók, hogy kevesebb tragédia történjen az utakon. A fejlesztések során azonban, ahogy az természetes, voltak olyan irányok is, melyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, vagy egyszerűen volt ezeknél jobb megoldás is.
Ilyen volt a gyerekeknek készített biztonsági öv is, mely gyakorlatilag egy pórázként működött. Az eszközről egy 1961-es amerikai újsághirdetés az alábbiakat írta:
Vigyáz a gyermekre, amíg ön a vezetéssel van elfoglalva. Engedi, hogy leüljön, felálljon, térdeljen vagy aludjon úgy, hogy eközben a sofőrt nem zavarja. Megakadályozza az előreborulást a hirtelen megállásoknál. A nehéz hám a biztonsági övhöz kapcsolható, könnyen eltávolítható. Akár sétahámként is használható, 1-től 10 éves korig.
Ránézésre nem tűnik túl meggyőzőnek a termék, de a korában sem aratott osztatlan sikert. Az első gyerekülések már 1933-ban megjelentek az Egyesült Államokban, melyeket a járművek hátsó ülésén kaptak helyet. Funkciója leginkább annyi volt, hogy az utód magasabban foglaljon helyet, hogy az elől ülő szülők jobban lássák a gyermekeket.
A gyereküléseket érintő első szabályokra egészen 1971-ig kellett várni az Egyesült Államokban, míg Magyarországon az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet mondja ki, hogy „a gépkocsiban vagy a mopedautóban 150 cm-nél alacsonyabb gyermek csak a testméretéhez és testsúlyához igazodó kialakítású gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható.”
