Főleg a kilencvenes években gyártott Hondákkal kapcsolatban táplálnak szélsőséges érzelmeket az autórajongók. Vagy imádják, vagy gyűlölik a könnyű, pörgős benzinmotorral szerelt, ízig-vérig japán típusokat. Gyakran elhangzik a fűnyírómotoros poén, felmerül az akkus fúrógép mémje, aminek ugye nagyobb a nyomatéka, mint egy átlagos Honda motornak.

A Honda-tulajdonosok viszont csak nevetnek ezeken a vicceken, nekik hiába mondja bárki, hogy akad jobb. Való igaz, a változó szelepvezérlések legjobbja, a klasszikus VTEC tényleg könnyen elragadja az embert, a kis tuninggal végtelenségig (na jó, csak 8-9 ezerig) pörgethető motorok karaktere egyedi színfoltja a szürke négyhengeresek kínálatának. 

Ezt az életérzést adja át a következő, őszinte videó.  

Ahogy az lenni szokott, ebben az esetben is kiderült, hogy emberünk Youtube-videós, jelenleg 395 ezer követője van, és főleg autós témákban alkot, de a Hondákat kifejezetten imádja.

A Honda az 1980-as években mutatta be a VTEC-motorokat.

A vezérműtengelyen két különböző méretű bütyök mozgatja a szelepeket. Az egyik durván 5000-es fordulatig működik, ennél magasabb fordulatszámon pedig az olajnyomás növekedésével a vezérlés átvált a másikra. Utóbbi jobban kiemeli, tehát mélyebbre nyitja a szelepeket, és hosszabb ideig tartja nyitva őket.
 
Amíg a második, nagyobb bütyök át nem veszi a kicsi szerepét, a motor visszafogott, takarékos és az autózás unalomba torkollik. De amint az elektronika érzékeli, hogy piszkosul üvegeljük a gépet és az istennek sem váltjuk el 5000 alatt, a motor végre megkapja a megfelelő oxigénmennyiséget a második bütyök aktiválódásának hála (a fenti mozgóképen remekül látszik), a teljesítmény megnő, utasaink pedig boldogok, hogy mégsem egy lomha lajhárért fizettünk ki ennyi pénzt.