Pár éve kollégánk, Szörényi András vezethette a Volkswagen egyik legdrágább, legritkább típusát, az alacsony fogyasztás világbajnokát, az XL1-est. 250 készült belőle összesen, erősen hunyorítani kell, hogy ezt sorozatgyártásnak fogjuk fel. Az autó 111 000 eurós újkori ára is szimbolikus, az egy liter alatti fogyasztásra utal.
Most ebből a szériából kínálnak eladásra egy megkímélt darabot Hollandiában. alig pár ezer kilométert futott, mondhatni gyári állapotban, de vételárat nem mellékelt az eladó, vélhetően többet szeretne érte, mint az említett 40 millió forintnyi összeg.
A német gyártó szálkásra gyúrt, megfeszített karizma volt ez a kísérlet. Látjátok, ilyet is tudunk!
Bár drága volt, és sosem készülhetett volna belőle valódi széria, azért fontos üzenet hordoz. Minden porcikája rámutat arra, mi a gond ma az autózással, főleg Amerikában és Európában, a hajtás módjától függetlenül.
Igen, a 2,5 tonnás elektromos SUV-ok is elbaltázottnak tűnnek a dízel-hibrid XL1-ből nézve
.
Mert ez az autó könnyű, és mindent ennek rendel alá
Ha az ember bolygómentési céllal vesz ilyen-vagy olyan autót, akkor kompromisszumot kell kötnie. A 2,8 másodperc alatt százra ugró luxusszedán inkább bolygógyilkos a 100 kWh-s akkumulátorral, valamiből le kell adni, a fenntarthatóság felé vezető úton. Mondjuk a teljesítményből, és a tömegből.
Az autó vázát és utasterét adó egység csupán 89,5 kilót nyom, mert szénszálerősítésű műanyagból készült. Erre csavarozzák rá a váz többi elemét. A monocoque alapanyagát adó szénszálas kompozit súlya négyzetméterenként 1,8 kg, míg az acélé 5,1 kg volna.
A hibrid hajtású autó dízelmotorja az Octaviákban, Leonokban megszokott 1,6 TDI félbevágott leszármazottja, tehát 0,8 literes, turbós és kéthengeres. Teljesítmény 48 lóerő, maximális nyomatéka 120 Nm, míg a villanymotor teljesítménye 27 lóerő, forgatónyomatéka 100 Nm. A rendszerteljesítmény 70 lóerő és 140 Nm. A Drezdában összeszerelt XL1 12,7 mp alatt gyorsul 100-ra.
Túl drága, úgyse lett volna életképes?
Ebben a formában bizonyára nem volt szériaérett, de a koncepció maga eljuthatott volna odáig, hogy a városi közlekedés egyik alternatívája legyen. Valamiért Japánban a kei car kultúra hazájában működik az apró, alacsony fogyasztású, limitált teljesítményű kis autók kategóriája, míg Európában, az óriáskeréken billegő masztodonok hazájában sosem terjedtek el igazán. Pedig zsúfolt nagyvárosból van nálunk is elég.
Tehát az XL1 használtan is egy történelmi darab, a „mi lett volna, ha” mozgó szobra, ami bizonyította, hogy takarékosság, és ezzel a környezettudatosság nem azon múlik, hogy gázolajat vagy elektromos áramot töltünk az autónkba.
A japán út – kei car
Egy kei carnak számos feltételnek kell megfelelni. A kocsi maximum 3,4 méter hosszú, 1,48 méter széles lehet, a motorja maximum 660 köbcentis és 64 lóerős. Legfeljebb négy személyt szállíthat. Cserébe viszont az éves adója 4000 forintból kijön, ami kb. tizede egy hagyományos – nem kei car – kisautóénak.
