Minden sofőr ismeri az érzést, amikor egy hideg reggelen beül az autójába, és az indítás után mélyebb tónusú, nyers hanggal kel életre a belső égésű motor. Akusztikai élménynek nem utolsó, de vajon mi okozza?
Irónikus módon a fülnek kedves hangot a lehető legrosszabb üzemben működő motornak köszönhetjük. Ugyanis a hidegindítás pillanatai a legkellemetlenebbek a klasszikus, dugattyús belső égésű motoroknak. Ezek a szerkezetek az üzemi hőmérséklet eléréséig több problémával küzdenek, ilyenkor a legmagasabb a mechanikai kopás, a kenőolajnak kell némi idő, amíg mindenhova eljut, a katalizátornak is be kell melegednie a megfelelő működéshez.
Röviden: a legtöbb modern motor a lehető leggyorsabb bemelegedésre van tervezve, és ezért az első pár pillanatban kifejezetten alacsony hatékonysággal dolgoznak. Vagyis sok benzint égetnek, magasabb fordulaton üzemelnek, amitől erőteljesebb a hanghatás.
Ilyenkor az üzemanyagrendszeren keresztül több benzin, avagy gázolaj jut az égéstérbe, és a változó szelepvezérlés, valamint a befecskendezés beállítása is a hőmérséklet gyors emelését szolgálja. A rövid ideig tartó nagyobb károsanyag-kibocsájtás célja furcsa módon pont a tisztább üzem, a kipufogórendszer, vagyis a katalizátor, és (ha van) akkor a részecskeszűrő minél gyorsabb felmelegítése.
Ez kulcskérdés az egyre szigorodó környezetvédelmi szabályozások korában, gyakorlatilag ott tart a törvényhozók és a gyártók harca, hogy már a beépített elektromos előmelegítő rendszerek ötlete is felmerült. A témát alaposan körbejárja Szörényi András írása a lehetetlen kihívást tartogató Euro7-es normáról:
