Frank M. Rinderknecht neve keveseknek csenghet ismerősen, de az általa alapított Rinspeed márka tanulmányaival már szinte minden autórajongó találkozott az elmúlt évtizedek során. A Genfi Autószalonról szinte sosem hiányzott a Rinspeed-féle formabontó, innovatív koncepció, ami sok hasonló fröccsöntött vízióval szemben javarészt működő, közúton is használható autót takart.
A rengeteg érdekes alkotás közül nehéz választani, de a meglepően alacsony Rinspeed Rone mindenképp kiemelkedik a mezőnyből.
Ez a 2001-es tanulmány szinte minden téren extrém irányba viszi el az örömautózásra tervezett roadstereket, olyannyira, hogy az autóból magából alig marad valami. Mert mi kell az élvezetes kanyarvadászathoz? Az, hogy ne zavarjon senki, alacsony maradjon a tömeg, illetve minél nyersebb, szűretlenebb élmény jusson el a sofőrhöz.
A Rone minden kategóriát kipipált. Eleve egyszemélyes, így az alap 750 kilogrammos tömeget nem terhelik tovább utasok, magassága mindössze 97 centiméter, ennél közelebb semmivel sem kerülhetünk az aszfalthoz, de az igazi nagy trükk a karosszéria.
Ennek alapját az Audi TT adja, de magja egy kompozit utascella, ami aktívan reagált a menetkörülményekre, változtatott a magasságon és dőlésszögön, így a vezető súlya is fontos szerepet játszott, csakúgy, mint motorozás közben. Alacsony sebességnél 40 km/óráig kiemeli a sofőrt, 75 km/óra felett viszont 30 centiméterrel süllyed le, a 70-75 centiméteres tartományba.
Akárcsak külső kiegészítői, alkatrészei, motorja is az Auditól érkezett. A tizenhat szelepes 1,8-as négyhengeres 120 lóereje 205 km/h végsebességet biztosított, a százas gyorsulás pedig valamivel hat másodperc alatt alakult a Rinspeed korabeli információi szerint.
Ráadásul ez a radikális örömautó környezetbarát módon biogázzal, vagyis komposztálás során nyert CNG-gázzal működik, így kibocsátása sem öli meg a Földet.
