Hiába volt korának egyik legerősebb Hot Hatch típusa, a Mazda3 MPS sokkal inkább kikopott a köztudatból, mint a szegről-végről azonos platformra épülő, 2,5 literes öthengeres motorral szerelt Ford Focus ST. Pedig a második generációs modell 2,3 literes turbómotorjában is van potenciál, már gyárilag is az egyik legkomolyabb teljesítményt adta a kategóriában 260 lóerővel és 380 Nm nyomatékkal.
A baja sok korabeli leírás szerint pont ez a túlzott erő. A konstrukció többi része nem tartott lépést a teljesítménnyel, az elsőkerék-hajtás, az egyszerű MacPherson futómű még önzáró differenciálművel sem tudta maradéktalanul az aszfaltra juttatni a temérdek erőt.
A régi vágású, egyszerű feltöltővel szerelt motor ereje pedig hirtelen jött meg, és ahogy felépült a turbónyomás, már füstöltek is a gumik, úszott az autó orra.
Képzeljük el mindezt 260 helyett 562 lóerővel! Ennyire húzták fel a videón látható darabot, ami földöntúli rugalmasságot hozott autópálya-tempónál, magasabb fokozatban. Hihetetlen látvány, ahogy 200 km/óra felett is kúszik felfelé a kilométeróra, csak legyen sofőr, aki komoly izzadás nélkül markolja a kormányt, mert ez az erő tényleg túlmutat a konstrukció határain.
Nem túl feltűnő jelenség, a japánok visszafogott csomaggal adták el a 260 lóerőt
Mindenesetre mókás lehet vele autópályán gyorsulgatni, máshol valószínűleg használhatatlan gumigyilkos a gép.
