Mivel nincs ember mobil, és nincs mobil naptár nélkül, az időben eligazító kártyák mára csak nosztalgikus emlékké halványultak. Pedig fénykorukban tömegesen özönlöttek a nép felé, olcsó reklámfelületként és a mindennapokba beivódott, filléres használati tárgyként.
De volt, amikor reklám helyett közlekedéssel kapcsolatos, hasznos üzenetek kerültek a naptár másik oldalára. Olyan közlekedésbiztonsági, sőt erkölcsi útmutatások, ma is érdemes megszívlelnünk.
A reklámmal ellátott formátum története egészen a II. világháború befejezéséig, 1945-ig nyúlik vissza.
„A Kossuth nyomda és az Ofszet- és játékkártyagyár kezdte el először nyomtatni ezt a fajta hordozót állami megrendelésre. Mivelhogy elég tetszetősnek bizonyult, szinte minden cégnek ez volt a saját kialakult arculatának megtestesítője. Az ötvenes években már divattá alakult, de főleg a hatvanas és hetvenes években, amikor már a technikai fejlődés is lehetővé tette a szebb és minőségileg jobb nyomdai munkák kivitelezését. Már fényképeket nyomtak rá, és különböző grafikákkal cifrázták” – Njmedia.hu
A következő példákat javarészt a 2014-ben elhunyt karikatúrista, grafikus Balázs-Piri Balázs illusztrálta.
