Ez a cikk nem a Vezess szerkesztőségének írása, hanem hirdetés!
Szögezzük le, sokat autózok. Nagyon sokat. Persze mindig jól megpakolva. Ezért is volt nagy érvágás, amikor a férjem elkérte az enyémet, nekem pedig le kellett menni a gyerekekért a rokonokhoz a Balaton-felvidékre. Kétségbeesésemben a tesómhoz fordultam, aki fölajánlotta az új autóját, egy kis Honda Jazz-t.
Megmosolyogtam, oké, kinevettem, hiszen ismer. Ebbe én nem fogom tudni beletenni a két gyerek összes motyóját, amivel haza kell hoznom őket, meg a sajátomat, mert ha már ott vagyunk, akkor kiránduljunk egyet délután, meg még, amit biztosan kapunk – egy fél disznóról tudtam, hiszen vágtak korábban. Meg különben is, az övé hibrid, biztosan nem fog olyan jól menni, mint az enyém.
Kétkedve ültem be, a tesóm bepattant az anyósülésre és elkezdte magyarázni, miben különbözik ez a hibrid Jazz az enyémtől, majd elkérte a telefonomat és gyorsan összepárosította a kocsival, hogy menet közben biztonságosan tudjak telefonálni, ha kell – meg persze zenét hallgatni. Tudja, hogy állandóan énekelek, ha egyedül vagyok… Mondta, lehet vezeték nélkül is csatlakozni. Ja, és felolvassa az üzeneteimet is, csak rá kell böknöm a képernyőre.
A vezetésemet segíti a Honda Sensing – már az elinduláskor is, mert kitolatáskor a kamerák képét látom – figyelmeztetni fog, ha elhagyom a sávomat, ha dugóba kerülnék az autópályán, akkor csak simán követi az előttem lévő autót, megfelelő távolságból.
Meg kell nyomnom a Power gombot, felejtsem el a váltást, nincs kuplung és indulhatok.
Aztán csilingelve nekilódultam. Tényleg. Zenélt az autó, mert elektromos üzemmódban indul s ha elfogy az áram, akkor simán átvált benzinesre, addig használja, amíg fel nem töltenek az akkuk és akkor megint az EV hajtás „jön elő”. Észre sem venni.
Én még így utat, főleg ilyen kacskaringósat, nem élveztem, mint ezzel a hibrid Honda Jazzel! Szólt a zene, nem kellett törődnöm a váltásokkal, egy gombnyomással fölvettem a telefont, az autó könnyen vezethető és dinamikus, a fogyasztása is szuper, arról nem is beszélve, hogy a szélvédőt úgy alakították ki, hogy jobban kilát az autóból az ember lánya. Jó, a fia is. Az ülés pedig maga a csoda. Kényelmes. Most először úgy szálltam ki az autóból, hogy nem fájt a derekam.
Feldobódva érkeztem meg Szentbékkállára, boldogan öleltem magamhoz a gyerekeimet és a rokonokat, hallgattam az egymást túlharsogó élménybeszámolójukat, ami az ebéd alatt is folytatódott, majd egy pillanat alatt sokkot kaptam, amikor megláttam az összepakolt cuccaikat. A kis bringáról elfelejtkeztem.
Egyből telefonos segítséget kértem a tesómtól, hogy ő ezt hogy szokta csinálni? Ja, hogy Mágikus Ülésrendszer? Ühüm. Csak egy húzás és az ülőlapot föl lehet emelni? Ok, kipróbálom.
Tényleg, 40/60 arányban osztható hátsó ülés. A nagyobbikat függőlegesre tudom állítani, akkor oda befér a kisbicikli, a kisebb részre a kisebbik gyerekülésben, a nagy jöhet előre és akkor a csomagtartó még üres.
De ez így biztonságos? Persze. Összesen 10 légzsák van az autóban, még az első ülések között is – össze ne üssék a fejüket az elöl utazók, hátul van oldallégzsák az ülésekben.
Igaz, át kellett gondolni, hogy mit hova pakolok az autóba – kistáskák, nagybőrönd, hátizsákok, de ennek a Magic Seats ülésrendszernek hála még a fél disznó is befért.
Még több érdekesség a hibrid Honda Jazz modellről
Ez a cikk nem a Vezess szerkesztőségének írása, hanem hirdetés!
