Elnézve a régi autókról készült újkori fotókat, nagyon sokszor támad az az érzésem, hogy szívesen éltem volna 30-40 évvel ezelőtt. A 80-as évek brutálisan színes, harsány és láthatóan teljesen gátlástalan szabad világa tükröződik a fotókról. Több olyan fotó készült sportautókkal pózoló tulajokról, ahol nem az élére vasalt nadrág és ing kombó volt az autóhoz öltözés, hanem az összevissza színes, szabad göncök. Most előkerült ez a Sbarro Challenge – belebotlottam a fotóiba az Instán -, és nem lehet szó nélkül hagyni.
Ilyenkor az ember keres még képeket, mert nehezen hiszi el azt, amit lát, és az eredeti sajtófotók láttán valószínűleg még a Daft Punk tagjai is megemelnék a sisakjukat. A Sbarro Challenge egy nagyon kis darabszámban készült modell. Bár a svájci Sbarro készített nagyon sok kis szériás autót, talán mind közül ez a legextrémebb.
Csővázas karosszériára épült teljesen egyedi formaterv több érdekes megoldással. 1985-ben mutatták be a Genfi Autószalonon, de szerintem ma is legalább ugyanakkorát ütne, ha kiállítanánk. Szembemegy mindennel, ami józan ésszel felfogható, és nem csak egy tanulmányautóról van szó. A forma döbbenetes és egyben hihetetlenül hatékony is, a tökéletes ék alak 0,26-os légellenállású, csak viszonyításként, a Calibra csak 1989-ben nyűgözte le a közönséget 0,26-tal, a Sbarro idejében a Porsche 928 pedig 0,34-et teljesített.
Egyvalamiben biztosan megegyezhetünk, borzalmas lehet belőle a kilátás. A gigantikus és nagyon lapos szélvédő előtt messze elnyúlik az autó orra, és mivel a Lamborghini-stílusban nyíló ajtókon fix ablakok vannak, máshogyan oldották meg a szellőzést. Ha kell, az egész szélvédő előrecsúsztatható, így lényegében tetőablakként is működik. Az ablaktörlő egykaros, de annyira nincs helye, hogy felbillenés után egy villanymotor megforgatja a lapátot, hogy töröljön is valamit.
Olyan technikai csemegék szerepelnek benne, mint például a tolatókamera, 1985-ben! Ott figyel az autó bal hátsó kereke fölött, a képe pedig a műszerfal közepén egy CRT monitoron jelenik meg. Ha már került bele kistévé, miért is ne raktak volna bele VHS-lejátszót? A fiatalabb olvasók kedvéért jegyezném meg, hogy ez egy szalagos kazettát lejátszó magnót jelent, de ahogy látszik, külön erősítő is került a műszerfalra, valószínűleg a hifirendszer sem lehet benne gyenge.
Három fázisban készült a Challenge, technikailag változott. Az első szériában 5,0 literes, V8-as Mercedes-motort használtak két darab turbóval feltöltve 350-380 lóerőre, ami mögé egy Jeep Cherokee kétfokozatú automata váltóját csatolták. Összkerékhajtású volt az első széria, és a hihetetlenül jó légellenállása miatt el tudta érni a 300 km/h-t még ezzel a váltóval is.
A Challenge II és III már Porsche-motort kapott, a 930 turbó hathengeres boxerét először 300, majd 400 lóerős verzióban. Elhagyták az összkerékhajtást és az ócska váltó helyett ötfokozatú kézit használtak, valamint bekerült két plusz ülés és a műszerfalat is átdolgozták. A Challenge III-ból csupán 10 darab készült, az értéke pedig nagyjából 52-62 millió forint között mozog, és vélhetően csak egyre magasabbra fog rúgni.
