Erre a kérdésre adja meg a Carsandbids.com oldala a választ, ahol nemrég ütöttek le egy kivételes állapotú UAZ 469-est.
Meglepő látvány egy ilyen autón amerikai rendszámot látni, de azért az orosz is megmaradt a szélvédő mögé helyezve. A hirdetésben szereplő példány szép, de azért nem hibátlan, pár éve újrafestették, van rajta némi rozsda, nem működik a kürt, melegen nehezen indul újra a jó öreg 2,5 literes motor, és persze a használat jelei találhatóak mindenütt, karcolások, horpadások, szakadások.
De még így is jobb állapotban van, mint sok kortársa, amelyek szép lassan a roncstelepeken véreztek el. Ez a jelenség itthon is megtizedelte a számukat, alig egy tucat eladó darab keres új gazdát, és már lejárt a pár százezres eladó UAZ-469-esek ideje, a legtöbbet egymillió felett kínálják.
Így érdekes a típus amerikai ára, ami az árverésen 10 ezer dollárig, vagyis 2,8 millió forintig szaladt fel. Nem túlzottan elszállt ár, ha a ritkaságát nézzük, hiszen ott ez tényleg egyedi darab. Viszont pont ismeretlensége miatt alacsony iránta az érdeklődés, a veteránozásnak gyakran a nosztalgia az üzemanyaga, és kevés amerikai szolgált olyan seregben, ahol a bakák ilyen terepjárókkal ugrattak át a bakhátakon.
Az UAZ-469 első sorozatgyártású példány 1972. december 15-én készült el és 1973-ban állt szolgálatba, felváltva elődjét, a GAZ–69-et. A 469 két fő erénye a szinte bármely terepen való megbízható üzemelés és a könnyű vezethetőség.
Az alapváltozat hasmagasságának növelésével (220 mm) jött létre az UAZ–469B, majd egy speciálisan katonai célokra felkészített módosítással 300 mm-re növelték ezt. A napjainkban gyártott UAZ Hunter nem egyéb, mint az UAZ-469B módosított változata.