Bátran kijelenhető, hogy a Vios nem tartozik a Toyota legizgalmasabb modelljei közé. A Kelet-Ázsia szinte minden országában gyártott és népautónak számító kis szedánt a japán márka elsősorban a fejlődő piacok azon vevőinek szánja, akik első autójuk megvásárlására készülnek. Az 1,3 és 1,5 literes benzinmotorokkal kínált, Yaris-alapokra épített, de annál lényegesen hosszabb, 4,41 méteres modell 506 literes csomagtartójával a kedvező árért cserébe egy igen jól használható, hétköznapi autót kapnak a vevők. Azonban ez nem mindenkinek elég.
Az indonéz Roni Gunawan, a Gemah Ripah taxitársaság kreatív és ügyes kezű tulajdonosa úgy gondolta, hogy a Vios nemcsak személy- és csomagszállításra jó, hanem show-car alapnak is. A nyugat-jávai férfi körülbelül 90 millió indonéz rúpiából (1,8 millió forintból) épített át egy példányt úgy, hogy a kocsinak négy helyett nyolc kereke lett a végén. Kettő a harmadik tengelyt alkotja, a hetedik és a nyolcadik azonban a két hátsó tengely fölé került, aminek mindössze egy oka van: elképesztően menőn(?) néz ki. Érdekesség, hogy a felső kerekek is rugóznak, hogy állandóan kapcsolatban lehessenek az alsókkal, ugyanis menet közben azok hajtják őket súrlódással.
A négy plusz kerék mindegyike egy acélvázhoz van rögzítve, amelyet számos támasztólemezzel és merevítővel láttak el, hogy elbírja a jelentős súlyt, és a rezgések, vibrációk se ártsanak neki. Szemfülesek kiszúrhatják, hogy minden keréken, így a felsőkön is vannak tárcsafékek. Ezek valójában nem a lassítást szolgálják, hanem csak azt, hogy a kerekeket további átalakítás nélkül lehessen a gyári kerékagyakhoz rögzíteni. Maga a karosszéria egyébként az első ajtókig nem különbözik a hétköznapi Vios modelltől, utána azonban a hátsó ajtók helyére olyan elemeket építettek be, amelyek kerékjáratai képesek befogadni három-három rugózó kereket.
Az optikai csomagot a gyöngyház feketéslila fényezés, a tekintélyes méretű hátsó szárny, a négy öblös kipufogóvég, valamint a Lamborghini-stílusban felfelé nyíló ajtók teszik teljessé. Mozgás közben még látványosabb a Vios, mint álló helyzetben. Az ötágú, duplaküllős alufelnik lenyűgöző látványt nyújtanak, főleg a hátsó-felsők, amelyek az alattuk lévőkkel ellentétes irányban forognak. A show-car belül is rengeteg fejlesztést kapott, többek között sportüléseket, teljes bőrkárpitozást, nagyteljesítményű, háttérvilágítással ellátott Blaupunkt audiorendszert.
Természetesen az átépítés hátrányokkal is járt. Például búcsút kellett venni a hátsó ülésektől, és a gumik, felnik cseréje is kétszer annyiba kerül, mint egy sima Vios esetében. Még a rendszám is ugrott, de talán jobb is, ha nem engednek ki a hatóságok a forgalomba egy ilyen drasztikusan átalakított, kétes biztonságú járművet. Utazni sem lehet túl kellemes benne, mivel fokozott gördülési zajt és vibrációkat okozhat a plusz négy kerék, és a menettulajdonságok sem lehetnek a legideálisabbak.
De ezek a negatívumok valójában nem számítanak, mivel ez a Toyota inkább tekinthető mozgó műalkotásnak, semmint mindennapi használati tárgynak. Értelme kevés van, de izgalmas, szokatlan látványt nyújt, és állandó beszédtémát szolgáltat ott, ahol megjelenik.
