Luxus és csillogás, egy villa a svájci hegyekben, utazás a Genfi-tó partjára, vagy számlanyitás a Credit Suisse-nél? Bármelyikhez tökéletes párosítás lehetett 50 évvel ezelőtt egy helyben készült luxuslimuzin, a Monteverdi. Mert Svájcnak egykor saját autómárkája is volt, 1967-től kezdődően 15 éven át a Monteverdi volt a legjelentősebb svájci gyártó.
Peter Monteverdi 1967-ben mutatta be kétüléses sportautóját a Genfi Autószalonon, majd később a tehetős ügyfelek számára is készített modellt, egy sportos luxuslimuzint. Manufakturális gyártóként a nagy volumenű bemutatkozást nem tudta kivitelezni, de volt egy trükk, ami pár évvel korábban Carroll Shelbynek tökéletesen bejött, Peter Monteverdi pedig nem volt rest átfényezni az 1-es alvázszámú autóját, hogy a potenciális ügyfeleknek megmutathassa a portékát.
Az alkotó saját autója maradt az 1-es számú, amit most a Classic Driver magazinnak sikerült összepárosítania az egyik utolsó legyártott Monteverdi High Speed 375/4-gyel. Az ezüst autó volt már többféle árnyalatú is, például fekete, de egy teljes restaurálást követően az eredeti fényét kapta vissza, ami ez a pompás ezüst. A fekete autón látható felnik és lökhárítók már az utolsó széria ismérvei, a tetőablakot pedig egészen kevesen kérték, ez az autón viszont szerepel.
Nevét 375 lóerős, 440 köbincses Chrysler Magnum V8-as motorjáról kapta, a /4 pedig az ajtók számára utal. Miután a 375-ből kétajtós kétüléses és kétajtós négyüléses nyújtott kupé is készült, a limuzint ezzel jelölték. Karosszériáját Pietro Frua tervezte, aki a legtöbb munkájához képest egészen visszafogott elegáns vonalakat használt a hatalmas limuzinhoz. Grandiózus a hűtőrács és nagyok az ablakok, a hosszú tengelytávban pedig tisztességes kabint alakítottak ki óriási hátsó lábtérrel.
5,3 méteres hosszához 1,8 méteres szélesség társul, amivel mai szemmel sem épp kis autó, a 70-es évek derekán pedig valódi óriásnak tűnhetett az utakon. 1940 kilogrammos önsúlya is a modern limuzinokhoz hasonló, mégis a gyártó szerint a kor egyik, ha nem a leggyorsabb limuzinja volt, amiben nem is lehet kétség. 6,9 másodperces 0-100-as sprintre és 250 km/h-s végsebességre képes, így mondhatjuk azt is, hogy hű a nevéhez.
Bármennyire is gyors, senki sem sportolásra használta a Monteverdi 375 /4-et. Automata váltója miatt inkább egy kontinenseket átszelő guruló magánexpressz szerepét töltötte be annál a maroknyi ügyfélnél, aki kifizette az árát. Erről sajnos nincs pontos információ, de 28-35 közötti darabszámról van szó. Ebből ez a kettő éppen Zürichben található egyetlen tulajdonosnál. Az Aston Martin Lagonda, a Maserati Quatroporte és a Mercedes-Benz 450SEL 6.9 mellett ilyen gyártási kapacitással Monteverdi limuzinja csak egy egzotikus gyűjtői darab lett, és ma pont azért jó ránézni, amiért a kor sportautóira, észbontó arányai és részletmegoldásai miatt.
