Tegnap megírtuk, hogyan lapult palacsintává egy 3000 méterről leejtett Toyota Land Cruiser. A történet azonban valójában nem itt, hanem valamivel korábban kezdődött: mire ugyanis a pickupot ledobták a magasból, már embertelen kínzásnak vetették alá.
Az említett WhistlinDiesel YouTube csatorna gazdája, Cody Detwiler tudatosan arra törekedett, hogy megismételje az ikonikus Top Gear destruktív tesztet, persze a rendelkezésre álló anyagi, infrastrukturális és szakmai lehetőségek korlátain belül.
A srác első körben vásárolt egy 1989-es gyártású, eredetileg japán belpiacos Toyota Hiluxot. Patika állapotú volt az autó, bármely gyűjtő megirigyelhette volna, ám ez a tesztek indítását követően perceken belül megváltozott.
25 évnyi rendeltetésszerű használat tíz percbe sűrítve – ez volt a kísérlet mottója. Első körben a nyílászárók tartósságát vizsgálta a klasszikus ólajtó módszerrel. Bár az első utasoldali ajtó zárszerkezete néhány próbálkozás után meghibásodott, a hátsó ajtó ezer nyitást és becsapást követően is tökéletesen működött, még ha a díszlécek és a belső burkolópanel le is váltak róla – a teszt kíméletlenségére jellemző, hogy nemcsak ajtólemez, de maga a fülke is behorpadt a rá mért csapások alatt. Ezt követően hasonlóan tudományos próbának vetették alá a hátfalat, majd kezdődhettek az igazi tesztek.
Vásároltak egy raklap falazóelemet, hevederrel rögzítették a platón, majd – a sorozat egyetlen felelősségteljes momentumaként – trélerrel a tesztek helyszínére szállították a Toyotát. Itt a terhelt járművel végighajtottak ugyanazon a mély pocsolyákkal nehezített, felázott erdészeti úton, amelyen korábban már nagy sebességgel kipróbálták a Hiluxot. Ezt követően egy kompaktrakodóval megemelték, néhányszor odacsapták, majd végül a platóra borították a falazóelemeket. Az ekkor már enyhén meghajlott gerincű Toyotával a legszebb természetfilmek ihlette képkockákon suhantak végig a tájban – bízunk benne, hogy a hatalmas szökellések utáni földet éréskor lepotyogó betonelemeket összeszedték a forgatás után.
Maradék rakományával ezt követően bevette magát egy sűrű erdőbe a Toyota, ahol környezeti szempontból teljesen felelőtlenül utat tört magának az autó. Ezt követően a belső tér elemeinek tartósságát vizsgálták, majd reprodukálták a Top Gear ikonikus tesztjének legellentmondásosabb pillanatát: nagy sebességgel nekihajtottak egy fának. Az ütközés hatására az alváz meghajlott, így a vezető oldali ajtót nem lehetett becsukni.
A második epizódban, ha lehet, még magasabbra tették a lécet. Fekvőrendőrt építettek kivágott fatörzsekből, és ezen nagy sebességgel hajtottak át, egy gyors kanyarban felborították a Hiluxot, amelynek a tetőkerete megroppant, a szélvédője pedig betört, ám a sérült oldalon lévő elektromos tükör sértetlenül vészelte át a borulást, a vezető oldali ajtó pedig innentől fogva ismét csukható volt.
A Hilux vontatóképességének vizsgálatához vonógömböt rögzítettek a platóra, majd egy alacsony alvázkeretű pótkocsit kötöttek a jármű mögé, amelyet összesen 13,4 tonnával(!) – az ötödik generációs (1988-1997) Hilux hivatalos vontatókapacitásának közel kilencszeresével – terheltek meg. A Hilux – felezővel első fokozatban – nemcsak elindult a szerelvénnyel, de a göröngyös talajon (ahol leértek a pótkocsi emelőtalpai) meg is fordult vele, majd Cody egy emelkedőn haladva második fokozatba kapcsolt, és így is probléma nélkül haladt tovább. Annak ellenére, hogy a végletekig terhelt hátsó kerekeken a felniig lapultak az abroncsok, a plató pedig behorpadt a hatalmas teher alatt; a laprugók azonban sérülés nélkül viselték a megpróbáltatást.
Ezt követően már csak olyan rutinfeladatokra került sor, mint egy teljesen egyenlőtlen kötélhúzás egy Ford F150 Raptorral (amiben a kézi sebességváltó ellenére derekasan helyt állt a Hilux) vagy a mindennapi használat során előforduló, apróbb koccanásokat szimuláló manőver (többször egymás után teljes erővel nekihajtottak egy pusztulásra ítélt teherautónak). Szintén sikeresen végezték el a megismételt, kettes szintű utastér-tartóssági vizsgálatot, amely az „ideges ötéves a kocsiban” munkacímet kapta.
A monstre tesztsorozat harmadik – ma már tudjuk, hogy utolsó előtti – részében az észak-amerikai offroaderek Mekkájába, Utah államba szállították a Hiluxot. Miután életvédelmi megfontolásból kiegyenesítették a tetőkeretet és eltávolították a szélvédő maradványait, nekivágtak a Hell’s Revenge-nek – a világ talán legismertebb és legkegyetlenebb offroad útvonalának, amely az autóktól és a vezetőktől is a maximumot követeli meg. A Toyota azonban nem illetődött meg, és nem csupán lépést tartott az épített offroad-szörnyekkel, de olykor még ki is húzta őket szorult helyzetükből. Itt kapóra jött, hogy a kísérlet kezdetén lehegesztették a hátsó differenciálművet, így a széria dízelmotor és a kézi sebességváltó ellenére nem ismert lehetetlent az autó.
A hosszú tortúra eredményeként meghajlottak az első laprugók, így az orr egyre közelebb került a talajhoz, amit Cody sajátos módszerrel kompenzált: igyekezett nagy sebességgel haladni, hogy ballonos abroncsaival egyszerűen átugráljon az akadályokon a Hilux. Ugyancsak a gyors tempó bizonyult megoldásnak olyankor, amikor a hűtőventilátor megolvadt vezetéke miatt a radiátort csak a menetszél hűtötte: a túra utolsó öt kilométerét így tették meg a hegyről lefelé, ám miután a célba érve hagyták kihűlni, az addigra minden hűtővizét elforraló dízelmotor pöccentésre indult. Mindemellett nem csak a légkondicionáló működött tökéletesen, de a hajtáslánc és a kormánymű elemei is zokszó (azaz rezgés, törés és olajfolyás) nélkül tűrték a megpróbáltatásokat.
Cody és kísérői ezen a ponton elpusztíthatatlannak kiáltották ki az autót, amiről rögtön bűnös gondolatok jutottak az eszükbe. Ami pedig ezután történt, azt már megírtuk…
