Az idén januárban a Fiatot, az Alfa Romeót, a Lanciát és Maseratit, valamint az amerikai Chryslert, Dodge-ot, Jeepet és Ramot egyesítő Fiat-Chrysler Automobilesból (FCA) és a Citroënt, a Peugeot-t és az Opelt képviselő PSA-csoportból létrejött óriás, a Stellantis. Ez az összefércelt cégóriás egyértelműen az elektromos autózás felé tart, és minden márkáját ebbe az irányba tereli.
2025-ig bezáróan 30 milliárd eurót költ fejlesztésre és gyárépítésekre. Négy alapot készítenek (három önhordó és egy alváz) elektromos járművek számára, amelyeket háromféle elektromos hajtással és egységesített akkumulátorokkal kombinálnak.
Pozitív, hogy ezzel az óriási befektetéssel a Lancia is egy új esélyt kap arra, hogy legalább márkanév szintjén megélje a XXI. századot.
De bármit is hoz a jövő, egy korszak véget ért, és ezeket a nyolcvanas években készült, gyári képsorokat nézve még szomorúbb, milyen sors vár a Lancia márkára.
A Winning című gyári Fiat videó a Lancia 037 pályafutásának legfényesebb éveibe enged betekintést. A narrátor hölgy olaszul mesél, nincs felirat, mégis élvezet hallgatni minden szavát. Úgy beszél az 1983-ban konstruktőri rali-vb-címet szerző gépről, mintha csak a rizottóreceptről sutyorogna a szomszéd asszonynak.
A középmotoros versenyautó a B csoportos raliautók korában született. Motorja 2,0 literes kompresszoros volt 265 lóerős teljesítménnyel, később a vízbefecskendezés bevezetésével 300, majd a motor hengerűrtartalmának 2,1 literre emelésével 325 lóerőre nőtt a teljesítménye. Legvégül már 350 lóerős változat is készült a hátsókerék-hajtású gépből. Ehhez képest a 037-es versenyautó tömege mindössze 980 kiló.
De szerencsére nem beszél sokat, a film javarészt valódi életképeket, szerelőket, helyszíni felvételeket mutat, jó érzékkel adagolt motorhanggal, a korszakra jellemző szintetizátoros prüttyögéssel aláfestve.
