Ez az öreg ZiL-130 már két évtizede állt a mezőn, amikor hazai videósok úgy döntöttek, itt az ideje beindítani a békebeli V8-as blokkot. Némi szerelés, pár gyertya, akkumulátor beszerzése után a nyolchengeres megmutatta, miért legendás technika. Lehet, hogy sokat eszik, de szó szerint egy kalapáccsal és egy marék csavarral javítható, a hangja pedig zseniális.
A ZiL-130 a Szovjetunióban és Oroszországban a Lihacsov Autógyárban 1962–1994 között gyártott tehergépkocsi. 1992-től a ZiL-hez tartozó Uráli Autómotorgyár (UAMZ) is gyártotta. Az UAMZ nevét 2002-ben Uráli Gépkocsik és Motorok (AMUR) névre változtatták, ezt követően a tehergépkocsit AMUR–53131 típusjelzéssel gyártják. 1994-ig a ZiL-nél 3 380 000 darabot állítottak elő belőle.
A ZiL–164 utódaként fejlesztették ki. Prototípusa 1958-ban, majd az első öt kísérleti darab 1962-ben készült el. Az első kísérleti példányok még a ZiL–164A tehergépkocsik kerekeit kapták. Ugyancsak a ZiL–164-től származtak a kerek külső visszapillantó tükrök, valamint több berendezés (pl. elektronika). Az első példányok hűtőmaszkja teljesen eltért a későbbi tömeggyártású változatétól.
Az első olyan szovjet tehergépkocsi volt, amely az addig kizárólagosan katonai olajzöld (khaki) színűre festett elődeitől eltérően polgári, világoskék–fehér fényezéssel is készült. Ezt a jellegzetes színösszeállítást a ZiL a polgári célú gépjárműveinél a későbbiekben is megtartotta. 1966-ban és 1977-ben jelentős modernizáláson esett át a típus. Az 1980-as évek elején fejlesztették ki gázüzemű változatát, a ZiL–138-ast. A jármű propán-bután gázzal üzemelt, de tartalék hajtási módként benzinüzemre is alkalmas volt. Az alapváltozatú ZiL–130 mellett a ZiL–130V1 és a Zil–30D2-t is gyártották gázüzemű kivitelben, ezek a ZiL–138V1 és a ZiL–138D2 típusjelzést kapták.
A járműveket V8 hengerelrendezésű, 5969 cm³ hengerűrtartalmú, 110,2 kW (150 LE) teljesítményű benzinmotorral szerelték fel, mellyel műúton 90 km/h-s maximális sebességet érhet el.
