A kilencvenes évek közepén gyártott 80-as Audi hirdetésére egyik olvasónk hívta fel a figyelmünket. A jelenlegi tulaj mindent megtesz annak érdekében, hogy gazdára találjon az 1,9 literes TDI.
„Vegyétek meg Apám volt kocsiját, mert amikor ő el akarta adni, Anyám, bezzeg megmondta, hogy tartsuk meg az új verda vásárlása után, mert jó lesz az még később, biztos felfelé fog menni az ára. Ő úgy gondolta, hogy nagy okosság halmozni a négykerekűeket, ezért most a kétállásos garázsba való bejutásért 4 autó áll sorba. Szóval vegyétek meg, mert: az elnyűhetetlen 1.9 TDI motor dübörög a kicsikében, ezüstmetál színű, ránézel és kiég a szemed a gyönyörűségtől, ha beülsz, a spontán örömtől felsikoltasz, amikor meglátod, hogy bluetoothos, AUX-os, USB-s, memóriakártyás CD-rádió és jéghideg klíma is van benne.
Akkora, mint egy teherszállító hajó, szóval nagyit az egész konyhával együtt lehet szállítani A-ból B-be, kötőtűstől, visszaváltható PET-palackokkal, komplett gyógyszeres ládával és szomszédasszonynyi nyugger barátnőkkel. Utcára nyíló ablakai vannak, amit reggeltől estig nyomkodhatsz az elektromos technikának köszönhetően, és ezen felül kétirányba tekerhető kormánya is, ami szervós, na meg 2 légzsák. A 90 kis lovacskájával nem gyorsul úgy, mint egy Lamborghini Aventador, de ha rálépsz hirtelen a gázpedálra, lehet, még a Göncölszekér alvázszámát is le tudod olvasni, úgy suhansz. A fent leírtakról gyere el és bizonyosodj meg Te magad, aztán hozz magaddal készpénzt is, mert ez lesz életed legjobb döntése!”
