Négy évvel a klasszikus J40-es Toyota Land Cruiser bemutatása után, 1964-ben dobta piacra a Toyota a terepjáró pickup változatát, az FJ45-öst, amely kora egyik legjobb terepjáró-képességű platós járművei közé tartozott. A J40-es modellcsalád az elmúlt 61 évben hatalmas rajongótábort szerzett világszerte, nem véletlen, hogy a Toyota Gazoo Racing nemrég bejelentette, hogy újra elkezd gyári minőségű alkatrészeket gyártani és értékesíteni a sorozathoz, hogy a tulajdonosok még hosszú évekig életben tarthassák szeretett autójukat.
Azonban gombamódra szaporodnak az olyan cégek is, amelyek úgynevezett restomodokat építenek a régi példányokból, vagyis modern technikával szerelik fel őket, hogy azok még nagyobb teljesítménnyel, kényelemmel és jobb terepjáró-képességgel szolgálják tulajdonosaikat. Ezeknél a műhelyeknél a rövid és hosszú platóval is létező FJ45 az egyik legkeresettebb J40-es Land Cruiser karosszériatípusnak számít.
A képeken látható, hibátlan állapotú, 1981-es FJ45-öt az RM Sotheby’s aukciós ház árverezte el az augusztusi Monterey Car Weeken, Kaliforniában. Egy balkormányos, exportpiacra gyártott, hosszú platós pickup kivitelről van szó, amely élete első felében a kolumbiai Bogotában szolgált.
Az autót az eredeti szerszámkészletével és használati utasításával árverezték el, új tulajdonosa 168 ezer dollárt fizetett érte, ami az aktuális középárfolyamon 49,3 millió forintnak felel meg. Ennyi pénzt még soha nem fizettek korábban J40-es sorozatú Land Cruiserért. Az eladás előtt természetesen komplett felújításon esett át az autó, ezt a Miamiban működő FJ Companyre bízták, amely teljesen szétszedte a platóst, hogy aztán a gyárihoz közeli állapotba hozva építse újjá. Közben jó ízléssel továbbfejlesztették és modern extrákkal látták el, hogy az utasok kényelme és a műszaki színvonal magasabb szintre kerüljön.
A restaurációs folyamat kezdetén az FJ45-öt teljesen szétbontották. Létra alvázát helyreigazították és megerősítették, majd galvanizálták, valamint porszórást végeztek a korrózióállóság érdekében; eközben a karosszéria hibáit kijavították, a külső paneleket – ahol szükség volt rá – új, horganyzott acélból készült darabokkal helyettesítették.
Az összeépítés után a teherautót átfestették Cadet kék színre, és sok külső alkatrészét (dísztárcsák, kilincsek stb.) újrakrómozták. Az új alapokat a terepjárós körökben jól csengő nevű Old Man Emu futómű-specialista cég rugóival és lengéscsillapítóival, valamint a gyári alkatrészekkel frissen felújított négykerék-hajtással egészítették ki.
Előre hűtött tárcsafékeket, hátra szintén új dobfékeket szereltek fel, amelyek az autóhoz illő terepgumikkal ellátott acélfelnik mögött rejtőznek. A 4,5 tonna teherbírású Warn csörlőt a létraalváz első részébe és a lökhárítóba integrálták, a kampós kábeltekercset két külső ködlámpa fogja közre, ami optikailag is feldobja a veterán Land Cruisert.
A típusban dolgozó 4,2 literes, 135 lóerős „2F” hathengeres benzinmotort még akkor építették be az FJ45-be, amikor megvásárolták Kolumbiában, de aztán teljesen felújították, és egy új, gyári Aisin porlasztóval látták el, az erőátvitelről pedig a „H55F” ötfokozatú kézi sebességváltó gondoskodik.
Ellenálló szürke műbőr szövettel kárpitozták újra a padlót, az üléseket, valamint az ajtókat, és színben passzoló szőnyegeket tettek a lábterekbe. A beltéri extrák megmaradtak, vagy ahol lehetett, újabb fejlesztésűekkel helyettesítették őket: a 105-ös sorozatú Land Cruiserből származik a szervokormány, a légkondicionáló és a nyomógombos rádió is, amelyek mind jelentősen javítják a komfortot.