Amikor valami különleges autóra gondolunk, sokszor pont azok nem jutnak eszünkbe, amik a leginkább ritkák. Az igazi autórajongók szívét nem egy Lamborghini vagy Ferrari fogja megdobbantani, hanem az olyan veszélyeztetett fajok, mint például a Ford RS200.
Szinte lehetetlen belőle ép darabot találni, aminek több oka is van. Ebből az egyik, hogy csupán 180 darab készült el belőle. Az 1986-ban bemutatott homologizációs célból készült széria megszületését és végét is pont ugyanaz jelentette, a B csoportos rali. A Ford viszonylag későn szállt be, azt persze nem láthatták előre, hogy nagyjából egy éven belül teljesen elkaszálják majd az őrült kategóriát.
Mivel már nem volt szükség legyártani az 500 darabot, az RS200 összeszerelését befejezték és egy halom már elkészült autót szét is szereltek. Éppen ez adja az értékének nagy részét most, a másik felét pedig az, ha nem törték még darabokra. Mert az RS200 egy valódi, minden tekintetben igazi raliautó, amit közútra engedtek. Nyers technika, nem túl könnyű vezethetőség és őrületes tempó. Csoda, hogy ezzel a példánnyal még nem csavarodott fel a fára egyetlen tulajdonosa sem.
Alig 5900 kilométer van benne. Szerették és vigyáztak rá, kicsit csinosították is piros kárpittal az üléseken, piros kormány bőrözéssel és piros tükörházakkal. Motorja 1,8 literes turbós, gyárilag 250 lóerőre beállítva az utcai verziókban. Váltója ötfokozatú szekvenciális és dupla kuplungtárcsás tengelykapcsolót terveztek hozzá. Az összkerékhajtásban három darab Torsen differenciálmű gondoskodik, ABS, vagy szervokormány nincs.
2020-ban felújították a fékrendszert, karbantartáson esett át a motor és a hajtás. A gumik 2011-esek rajta, így ha valaki komolyan használni szeretné, akkor kelleni fog rá egy teljesen új garnitúra. Ezt az autót azonban vétek lenne elhasználni, persze senkit sem vetnénk meg azért, ha murván megküldené olykor. Valószínűleg mi sem bírnánk. Ezért az RS200-ért jelenleg 200 000 dollárt adna egy vevő, ami mostani árfolyamon 61 millió forintnak felel meg, és még van hátra 9 nap a licitből.
