Esős időben sokat romlanak a látási viszonyok. A szélvédőkre hulló víz, a levegő pára- és esőcsepptartalma, a víz által felhordott kosz, mind akadályozzák az autóból a kilátást. Mivel ilyenkor nagyobb a levegő páratartalma az utastérben is, ezért megindul a páralecsapódás a belső levegőnél általában hűvösebb üvegfelületekre. Őszi időben már jellemzően alkalmazzák az autósok a kocsijuk fűtését, de ha mégsem, akkor a bent ülők is termelnek annyi hőt, hogy melegebb legyen bent, mint kint, és beinduljon a páralecsapódás.
A párátlanításra több lehetősége van a sofőröknek. Fontos a megfelelő szellőzés biztosítása (ne használjuk ilyenkor a belső levegőkeringetést), valamint az üvegfelületek felmelegítése – a fűtőszálak bekapcsolásával, illetve a meleg légáram üvegfelületekre fúvatásával. Akinek van légkondicionálója, kapcsolja be azt is, ilyenkor nem a hűtés a lényeg, hanem hogy a hideg hőcserélőn lecsapódik a levegő páratartalma, az utastérbe így száraz levegő jut. A fűtőradiátor a klíma hőcserélője után jön, tehát a levegő ettől ugyanúgy felfűthető.
A hirtelen erős párásodás ellen sokszor nincs mit tenni, törölni kell az üvegeket, főképp, ha a kocsi még hideg, a motor nem üzemmeleg, nem ad meleget, esetleg az utastér páratelt és beázik, a klímarendszer és a pollenszűrő nincs megfelelően karbantartva, vagy sokan ültek be nedves ruhában, esernyőkkel. Ilyenkor a gond, hogy a legritkább esetben áll rendelkezésre az üvegtisztításra, párátlanításra ideális szarvasbőr, marad egy rongy, papírzsepi, vagy a csupasz tenyér.
Az utóbbiakkal rendszerint maszatolnak az emberek, mert az üvegfelület bár átlátszó, belülről gyakorta alig látható, vagy csak éjszakai fényviszonyok között zavaró opálos zsíros koszréteg rakódik le. A napi használatban lévő autók üvegfelületeit legalább kéthetente illene belülről is letakarítani zsírtalanító hatású üvegtisztítóval: ha ez megtörténik, akkor nincs opálosodás. Kosz, zsír nélkül a párátlanítás is hatékonyabb.
