Meglepően pofásra sikeredett a két szocialista típus házasítása. Egy Barkas B1000 került rá a Volga hátára, pontosabban a B-oszloptól történt a csere. A frontrész maradt a megszokott, a Volga jól ismert sűrű rácsozatú hűtőjével.
Hátul viszont a Barkas uralkodik, nyilván a praktikus kialakítás vezérelte az építőt, így az oldalra nyíló ajtóval bármit könnyen bepakolhat a megnövekedett raktérbe. A kívül elhelyezett pótkerék, valamint a diszkrét hátsó ajtók sem lógnak ki a guruló alkotás harmonikus összképéből.
A Barkas legismertebb típusa a B1000-es kisbusz 1962-ben, a lipcsei vásáron mutatkozott be először. A modellekbe egészen 1989-ig kétütemű Wartburg motort építettek, majd 1989-től 1991-ig, a cég megszűnéséig, 1.3-as VW-motorral szerelték a járműveket. (Utóbbiak a B1000/1 jelzést kapták). Összesen 175 740 darab B1000-es és 1 961 darab B1000/1-es készült a gyár 30 éves működése alatt. Még Egyiptomba is eljutottak a mikrobuszként, zárt áruszállítóként és kétüléses kisteherautó változatban gyártott járművek.
A Volga M21/22-esből komoly mennyiséget, 639 000 darabot gyártottak, tervezése az ötvenes években kezdődött, és hiába élt meg három generációt, mindvégig egy amerikai utánérzésű, ötvenes évekbeli típus maradt.
