Időről időre képes olyan autókat kivetni magából az autóipar, amikre őszinte meglepődéssel tudunk csak pislogni. Ilyen volt 2001-ben a Renault megdöbbentő kis sportautója, a Clio V6, amit egy svéd versenyautó műhely, a Tom Walkinshaw Racing álmodott meg. A Renault Sport pedig gyártatni kezdte velük, a második generáció pedig már saját dieppei gyártósorán készült.
Ennyire éles koncepciót nem szokás közútra vinni, pláne furcsa volt ez az ezredfordulón. Annyira extrém változat volt ez a kisautóból, mint korábban a B csoportos raliautók utcai homologizált változatai, és meglehetősen kockázatos döntés is volt. Pláne azok számára, akik megpróbálták vezetni, mert a Clio V6 felépítése mindent is garantál, csak a stabil vezethetőséget nem, és ebbe rengeteg példány pusztult bele.
A 3,0 literes V6-os szívómotor a hátsó ülések helyére került, az autó ezzel középmotoros és hátsókerék-hajtású lett. Teljesen átszabták a Clio padlólemezt. Az orrában csak egy üres lyuk tátong, a súly jelentős része az ülések mögé került, így amikor a Clio V6 megcsúszik, a legtapasztaltabbak is csak nagy szerencsével tudják megfogni.
A második generációs Clióból készült V6-os szörnyeteg először 230 lóerős motort kapott, majd a ráncfelvarrással frissült a V6 is, 255 lóerőre erősödött. Nyújtottak a tengelytávján, szélesítettek a nyomtávján, de a felépítés miatt így is inkább félelmetes, mint jól vezethető sportautó lett belőle. Mégis értékes, mert műszaki csemegének az egyik leginkább vágyott tárgy.
Most itt ez a Liquid Yellow fényezésű példány, ami már most, hat nappal a licit lezárása előtt is hajszálnyira van az eddigi legdrágábban eladott Clio V6 értékéhez. Az első generációs példányok legdrágábbika eddig 62 540 fontért, vagyis majdnem 27 millió forintért kelt el, a Phase 2-es szériából pedig 55 917 fontért, vagyis 24 millió forintért adták el a legdrágábbat, ezért a Phase 2-ért pedig már most 60 500 fontot, vagyis 26 millió forintot fizetnének.
Miért ér ilyen sokat? Összesen 1309 darab készült a második szériából, vagyis nagyjából annyi, mint Ferrari F40-ből. A vezethetőségéből kiindulva pedig most talán kevesebb is létezik már belőle, mint az olasz sportautóból, ez pedig itt egy sértetlen darab. Ráadásul annak a 19 darabnak az egyike, amit sárga fényezéssel szállítottak az Egyesült Királyságba, így a brit piacon még nagyobb különlegességnek számít.
980 mérföldes, 1568 kilométeres futása is azt igazolja, hogy nem nagyon használták ki a tudását. Már 2001-ben is igazi future classicnak számított, most 20 évesen pedig tökéletesen igaz rá, hogy megérte megtartani az utókornak. A 255 lóerős kis hothatch ezzel megúszta, hogy valamelyik kanyarban hirtelen kipördüljön és ripityára törjék. Most békésen, sérülésektől teljesen mentesen várja új gazdáját.
