A Lada egész komoly tervekkel próbált berobbanni a sportkocsik piacára a kétezres években. A Revolution szériával megmutatták, mire képesek, ha széteső műanyag dobozok helyett sportkocsi építésére adják a fejüket.
A Revolution sorozat első tagja 2003-ban debütált a Frankfurti Autószalonon. A pályaversenyzésre termett együléses sportautót az 1600 köbcentiméteres, 165 (később 215 lóerős) lóerős motor 6,5 másodperc alatt repítette 0-ról 100 km/órás tempóra.
Igazi őszinte versenyautó volt ez, semmi sallang, csak egy könnyű csőváz, kihegyezett motor, és egy országos versenysorozat, amivel nyilván az orosz autóipar ütőképességét akarták megmutatni.
Saját versenysorozatban csiszolták a technikát, a kezdeti megbízhatósági problémákat 2006 után már sikerült kiküszöbölniük
A sorozat 2008-ban sorvadt el, a Lada szép lassan kihátrált, a pénz elfogyott, jött a válság, az évek során csiszolt konstrukció viszont megmaradt.
Így született a Revolution 3, ami a sportos alapokra még nagyobb teljesítményt, és agresszív külsőt is ígért. A formát Párizsban állították ki, de ez a karosszéria már nem élte meg a próbaverziókat sem, a bemutatott darab motor nélkül, nyithatatlan ajtókkal állt a közönség előtt. Az ígéret szerint két motor került volna az ülések mögé, középre: egy 2000 köbcentiméteres, 245 lóerős turbófeltöltéses Renault-, vagy egy 3700 köbcentiméteres 350 lóerős, V6-os Nissan erőforrás.
A tervezői szerint csupán 1103 kilogrammos autó kidolgozottabb változatát 2009-re ígérték, de végül ez is maradt egy szép reményű próbálkozás, amiből végül nem lett semmi.
