Az autóipar egyik legötletesebb találmánya a Citroen típusaira sokáig jellemző hidropneumatikus rugózás. Az egyszerű légrugókkal ellentétben itt a kerekek mozgását nem mechanikus kapcsolat, hanem folyadék közvetíti a gáztér felé: a két közeget membrán választja el egymástól.
Az így felépített rugóstagoknál nincs szükség különálló lengéscsillapítóra, ezt a funkciót a hidraulikaolaj útjába iktatott fojtás tölti be.
Paul Magès mérnök életművének csúcsa volt ez a rendszer, ami végül még a luxusmárkák körében sem terjedt el, előnyei nem halványították el teljesen hátrányait, és a finom komfortot inkább a sima légrugózásra bízták a tervezők.
A rendszer egyik legnagyobb trükkje, hogy képes stabilan tartani az autót akkor is, ha az egyik kerék defektes, sőt nincs is szükség negyedik abroncsra. A szintszabályozás ilyenkor is teszi a dolgát, nem ül le a karosszéria a hiányzó kerék oldalán, ahogy az a gyári videóból is jól látszik.
A táncoló DS-eken jóval nagyobb tempónál bizonyítják a rendszer hatékonyságát vakmerő arab autósok. Leszerelt hátsó kerékkel száguldanak végsebesség környékén, és a Xantia felfüggesztése állja a sarat.
