A londoni Noel van Raalte meglehetősen jó körülmények között élt – hogy mást ne mondjunk, családjának volt egy saját szigete Bournemouth közelében. Az ifjú Noel, jobb dolga nem lévén, rajongott a drága és erős automobilokért, amikor tehát hírét vette, hogy megalakult a Bentley Motors, rögtön felkereste őket, és rendelt tőlük egy autót.
Az alumínium karosszérialemezekkel és sárgaréz díszítésekkel szerelt „3-Litre” modellel jó lóra tett, a kocsi rendkívül népszerűnek bizonyult a későbbiekben.
Noel van Raalte alig várta, hogy átvehesse az autóját (nyitóképünkön balra) – az izgalmakat tetézte, hogy várakozásai szerint olyasvalamihez jut majd, ami senki másnak nincs a világon. Ezt a számítását azonban keresztülhúzta egy bizonyos Ivor Llewellyn, aki, bár később rendelte meg autóját, mint van Raalte, rögtön három autót fizetett ki, amivel hirtelen a sor elejére ugrott.
Mentségére szóljon, hogy az autónak rendkívül jó gondját viselték: az a mai napig megvan, mint a legöregebb szériagyártású Bentley, amiről tudunk.
Bentley 3-Litre, volánjánál W.O. Bentley kapitánnyal
Nem úgy van Raalte autója, amelynek 1931 után nyoma veszett: gazdája egy franciaországi autóversenyen vett részt vele, utána sehol nem említik a márka történetírói. Addig viszont annál többet írtak erről az autóról a brit és nemzetközi sajtóban, hiszen Noel van Raalte olyan mértékben elégedett volt Bentley-jével, hogy lépten-nyomon újságcikkekben magasztalta azt.
