Egy érdekes tanulmány már a kilencvenes évek elején megpróbált választ adni a hibridek, és a villanyhajtás problémáira. Előbbinél a lemerülés után plusz teherként hordott hajtáslánc tömege, utóbbinál pedig az alacsony hatótáv még mindig negatívumként hat.
Erre adott zseniális, bár kevésbé megvalósítható választ az Opel Twin. A koncepció 1992-ben a Genfi Autószalonon mutatkozott be. Összeolvasztás helyett a különállóság volt a megoldás kulcsa: a rövid városi utakra, napi ingázásra teljesen elektromos villanyautóként lehetett volna használni, hosszú utakra viszont egy pillanat alatt benzinessé változott. Ezt egy komplett cserélhető hajtásmodul beépítésével oldották meg.
A hátsó tengelyt, kerekeket is tartalmazó alkatrészre a hosszú utakra 3 hengeres belső égésű motor került, 800 köbcenti lökettérfogattal, és 25 kW teljesítménnyel. A hagyományos motor fogyasztása 3,5 liter volt 100 kilométerenként, így a 20 literes üzemanyagtartály 500 km-nél hosszabb utakat ígért.
A városba pedig két egyenként 10 kW teljesítményű kerékaggyal rendelkező villanyos verzió volt. Utóbbinak 120 km/óra volt a maximális sebessége, az akkumulátor kapacitása pedig a tervek szerint 29 kWh, amivel akár 200 kilométeres hatótávot is tudott volna az Opel Twin.
Az áramvonalas, kis városi autó tervei azonban messze álltak a megvalósíthatóságtól, most az Opel gyári múzeumában lehet megcsodálni az elképzelést.
