A mai tinédzsereknek – hacsak a szülők/nagyszülök nem kőkemény benzinvérűek – nagyrészt fogalmuk sem lehet róla, mi az a hengerelrendezés, mit jelent, hogy négyhengeres, sorhatos vagy V12-es. A V8-ról talán már hallottak a filmekből, vagy a Tik-Tokon pörgő rövid videókból, de nem tudják pontosan, mi az, csak annyit, hogy valami köze van az autókhoz és menő. Amikor a kortársaim és én voltunk fiatalok, nekünk a V12 volt az, ami piszkosul menő volt, hiszen sem a turbórágóban, sem az autóskártyán nem volt több hengerszámmal rendelkező verda. Ha V12-est húztál, az mindent vitt.
És tudom, hogy most a szádban érzed a turbórágó émelyítően édes, naftalinos ízét, megjelenik előtted, ahogy kihajtogatod a papírból a Lamborghini Diablo vagy a McLaren F1 fotóját, a levegőbe öklözöl, felpattansz a Campingre és tekersz a haverhoz, hogy megmutasd, végre megvan!
A Diablóba ugyan nem a BMW szolgáltatta az erőforrást, de a McLaren F1-ben bizony bajor V12 dobogott, és néhány napja jelentette be a német gyártó, hogy 2022 nyarán leállnak a tizenkét hengerrel, nem lesz több V12-es BMW. Ez pedig bizonyíték arra, hogy ha a belső égésű motoroknak még nem is áldozott le mindenütt, a nagy lökettérfogatú, bonyolult erőforrásoknak nincs jövőjük. De most a jövő helyett tekintsünk egy kicsit a múltba, és idézzük fel, hogy milyen különleges autók kapták meg a BMW V12-es motorját!
BMW E31 850CSi (1997) – 1981 júliusában kezdődött meg a 8-as BMW fejlesztése. Az E31-es 1,5 milliárd német márkába került a BMW-nek, és ez látszik is rajta. A modern formát CAD-programokkal tervezték és nagy figyelmet fordítottak a szélcsatornás tesztekre. Az ék alakú, hatalmas túrakupénak nincs B-oszlopa, ablakai keret nélküliek, bukólámpás és szívó V12-es motor hajtja. Miután megérkezett az 1990-es években a recesszió, az M8-as csúcsmodell végül nem jutott el a sorozatgyártásig. A Motorsport részleg azonban nem hagyta veszni az összes fejlesztést, inkább nekiálltak faragni a 12 hengeres blokkot, amely az alap 850-ek erőforrása volt 326 lóerővel. Ehhez képest a 850 CSi S70B56-os motorja 380 lóerőt ad le 5300-as fordulaton, nyomatékból 550 Nm akad. Kormányzása közvetlenebb, futóműve alacsonyabb és keményebb, mint az elődjének, de talán a legfontosabb elem a hatfokozatú kézi váltó, ami a 300 lóerős, M70B50 motorú 850i-n i alapfelszerelés. Ezeken kívül erősebb fékek, jobb hűtés és hátsókerék-kormányzás is járt hozzá. 1510 példány készült belőle.
McLaren F1 (1992–1998) – A McLaren F1-ből csak 106 példány készült 1992-1998 között, és csak 64 darab lett ezekből közúton is használható. V12-es, BMW fejlesztésű szívómotorjával, kézi váltójával és különleges háromüléses elrendezésével alapvetően is kiemelkedő helye van az autóipar történelmében, de ott van még az arannyal bevont motortér is a jobb hőmenedzsment érdekében. Ez a gyönyörűség még mai szemmel nézve is meggyőző számokat mutat fel, a 6,1 literes motor közel 630 lóerős teljesítményű, amihez 650 Nm nyomaték társul, ehhez hatsebességes kézi váltó kapcsolódik. Álló helyzetből 100-as tempóra 3,2 másodperc alatt gyorsul. Sokáig ez volt a világ leggyorsabb autója. 1998. március 31-én Andy Wallace a Volkswagen Ehra-Lessien-i tesztpályáján az akkor már ötéves XP5 prototípust kergette meg, és új szériaautó-világrekordot állított fel. A rekord a független mérések szerint 386,4 km/óra, ami a kétirányú mérések átlagsebességéből állt. A McLaren által mért csúcssebesség elérte a 391 km/órát. Bár előbb a Bugatti Veyron, majd a Chiron is megelőzte végsebességben, de azok motorja turbófeltöltéses. Így a McLaren F1 továbbra is a világ leggyorsabb szívómotoros szériaautója, immár 30 éve.
BMW E38 750i – 1994-ben jött ki a 7-es BMW nemes és sportos harmadik generációja, az érdemeihez mérten méltatlanul kevéssé ismert Boyke Boyer formatervével. Szemmel láthatóan ő jegyzi az 1990 utáni, E36-os 3-ast is. A korszak nagy újdonsága volt az újrahasznosítás, így ez a modell közel 100 százalékig ilyen anyagokból készült. Sorhatosból csak a 728i volt kapható 2001-ig, a 218 lóerős, a háromliteres 730i egy V8-as autó. 1996-tól lett 3,5 literes a nyolchengeres, 735i néven, 235, majd az 1998-as ráncfelvarrással 238 lóerővel. A 740i végig 286 lóerős, de 1996-ban ennek is megnőtt a hengerűrtartalma 3982 köbcentiről 4398-ra. A V12-es 750i 326 lóerős, 5,4 literes.
Rolls-Royce Silver Seraph (1999-2002) – A Silver Seraph volt az első olyan Rolls-Royce-modell, amelynek fejlesztése és gyártása a crewe-i központban történt. 2002-től ugyanis egy 1998-as szerződésnek megfelelően a gyártási és forgalmazási jogok a BMW-re szállnak, ezzel párhuzamosan a Rolls-Royce megválik a crewe-i gyártóbázistól. A Silver Seraph motorja a BMW 750i-ből ismert, 326 lóerős, 5,4 literes 12 hengeres erőforrás. Végsebessége 225 kilométer/óra, átlagfogyasztása 17,5 liter 100 kilométeren. Ezek után pedig számos Rolls-Royce-modellbe a mai napig V12-es BMW motor kerül.
Rolls-Royce Cullinan (2018-tól) – Az, hogy a BMW beszünteti a tizenkét hengeres motorok gyártását, felveti annak a lehetőségét, hogy hamarosan a Rolls-Royce-okból is eltűnhet a V12-es erőforrás, bár ebbe egyelőre nem szeretnénk belegondolni, de kizárni sem lehet. Szóval itt a helye egy modern Rollsnak is a lista végén, hiszen a patinás márka először 2018-ban készített terepjárót, jobban mondva SUV-t a Cullinan formájában. A fenevad egyik példánya már járt nálunk is, tesztünket ITT olvashatod!
