Alig több mint tíz éve, hogy gyártásba került az LFA, a Lexus első és egyetlen szupersportkocsija. 24 hónap alatt mindössze ötszáz példány készült a 4,8 literes V10-es motorral szerelt álomautóból. Ennek egytizede, azaz csupán 50 darab kapta meg azt a Nürburgring-csomagot, amely 572 lóerőre emelt motorteljesítményt, áthangolt sebességváltót, eleve feszesebb, ráadásul szélesebb tartományban állítható felfüggesztést, valamint kiegészítő aerodinamikai elemeket tartalmazott, és ténylegesen jobb köridőket tett lehetővé versenykörülmények között.
A Lexus LFA értéke már néhány évvel a gyártás leállítását követően elkezdett meredeken emelkedni. Az autó tavaly nyáron törte át az egymillió dolláros határt, méghozzá nem is kevéssel: az RM Sotheby’s aukcióján az 1,1 milliós (kb. 346 millió Ft) kikiáltási ár helyett végül 1,6 millió dollárt (504 millió Ft) fizettek egy Nürburgring-csomagos példányért. Az extrém magas árat részben a minimális, nem egészen 1500 kilométeres futásteljesítmény, illetve a ritka színkombináció indokolta.
Az az autó, amiről most írunk, sokkal többet, mintegy 19 ezer kilométert futott, ráadásul fehér fényezése sem teszi különösebben ritkává. Az autó ráadásul kanadai exportmodell lévén balkormányos volt (a jobbkormányos kivitelek nemcsak ritkábbak, de Nagy-Britanniában praktikusabbak is). Mellette szólt viszont az utólag, smaragdzöld fóliázás, ami nemcsak látványosabbá tette az autót, de az eredeti fényezést is kímélte a karcoktól.
Mindezt figyelembe véve 849 950 angol fontra, azaz 363 millió forintra árazta be az eddig legalább három tulajdonos kezén átment sportkocsit az a londoni kereskedés, ahol ritka Ferrarik, Rolls-Royce-ok és egyéb muzeális vagy modern kincsek társaságában várta a fehér lovon érkező vásárlót a Lexus.
Nos, ennyi pénzért szinte ajándék volt ez az LFA: a tavaly karácsony környékén meghirdetett autó mostanra új otthonra lelt. Mivel eddig viszonylag rendszeres használatban volt, várhatóan új tulajdonosa sem muzeális dísznek szánja, és tekintve, hogy 2021 nyarán teljes körű szervizen esett át, fékeit pedig 5000 kilométerrel korábban cserélték, ennek semmi műszaki akadálya nincs.
A Lexus LFA-t 2013-ban mi is kipróbálhattuk, ráadásul Magyarországon. A japán fenevad orrában 8700/perces fordulatnál 560 lóerőt teljesítő, 4,8 literes, V10-es szunnyad. Azt, ami elméleti szinten is egy csoda a titán hajtókarjaival és szelepeivel, F1-es módra minden hengeréhez külön fojtószelepével, air-boxos szívórendszerével és bármely irányban két G-s gyorsulásnál is kellő mennyiségű olajat szállító kenési rendszerével.
Beindítani a kormány jobb küllője melletti, karbonmintás gombbal lehet. Egy gyors hüvelykujjmozdulat, és máris hörög a V10-es. Bárki, akit egy kicsit is megérintenek az autók, elolvadna már ettől a halk, hanghordozásában a V8-asokéra emlékeztető morgástól is.
A kanyarstabilitást a leszorítóerő növelésével 80 km/óránál (vagyis akár már első fokozatban, mert az 83 km/óráig szól) kiemelkedő hátsó szárny, hátsó diffúzor, és egy kipufogógáz légszivattyú növeli. Utóbbi lényege, hogy a kiáramló kipufogógázok a diffúzoron vágott nyíláson levegőt szívnak fel alulról és ezzel lefelé szívják az LFA hátulját. Az összes leszorítóerő a 325 km/órás végsebességnél annyi, mintha 200 kilogrammal lenne nehezebb az autó hátulja. Ez nem kevés, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az egész autó alig másfél tonnát nyom. Egy lóerőnek tehát még három kilót sem kell mozgatnia, így könnyen érthető a 3,7 másodperces 0-100 km/h közötti gyorsulási idő.
