Elon Musk a Tesla felfuttatásával – nem volt az alapítók között, kezdetben befektetőként csatlakozott, az irányítást pedig csak 2008-ban vette át – kétségtelenül komoly lökést adott az elektromobilitásnak, ahogy a SpaceX-szel is vitathatatlanul eredményeket ért el, azonban számos más ötlete, terve miatt sokan jó esetben is fantasztának, rosszabb esetben csalónak tekintik.
Az utóbbiak közé sorolható az üzletember által egy évtizede, 2012-ben bedobott Hyperloop is. A kötött pályás közlekedést forradalmasítani hivatott elképzelés szerint a vonatok nagy átmérőjű vákuumcsövekben – azaz a légellenállás lassító hatása nélkül – közlekednének elképesztő, akár 500 km/órás sebességekkel; Musk ötlete szerint a léghokihoz hasonlóan aerodinamikus levitációval. (Az idea egyébként nem új, egy amerikai mérnök-fizikus, Robert H. Goddard már a 20. század első évtizedében „feltalálta” a vákuumvonatot.)
A Hyperlooppal azonban számos probléma van. A vákuumcsövek megépítése, biztonságos fenntartása iszonyatosan drága, hiszen a közel légüres tér létrehozása iszonyatos energiát emészt fel, nyomásvesztés vagy a szerkezet strukturális hibája pedig katasztrofális balesethez vezethet.
A pályáknak az elképzelt sebességek mellett igen kevés megállóval, nagyjából egyenesen kell futniuk, függetlenül attól, milyen terep-, domborzati viszonyok vannak a kiszemelt területen, ráadásul a fokozatos felgyorsulás és lelassulás idejét is beleszámítva – a teherszállítmányok, az emberi szervezet pedig főleg nem viseli jól a hirtelen nagy erőhatásokat – nem is lenne sokkal gyorsabb egy ilyen vonat, mint a hagyományos, már bevált, drágán, de még mindig olcsóbban üzemeltethető nagy sebességű vasúti vonalak.
Talán nem véletlen, hogy maga Musk nem is indított saját projektet erre, a bedobott, felhájpolt ötletet szabadon felhasználhatóvá tette, a megvalósítást másokra hagyta.
A kapszulák (podok) tervezésére különböző egyetemi csapatok, műhelyek részvételével 2015-től évente tartottak versenyeket, a kis méretű prototípusokat 1 km-es, majd 2016-tól a SpaceX által épített, 1 mérföldes (1,6 km) Hypertube-ban, ahol ugyan szép sebességrekordok születtek, de nagy előrelépést nem hoztak. Musk 2020-ra ugyan egy jóval hosszabb 10 km-es tesztpályát is beígért, de az nem épült meg, így a mai napig a Las Vegas melletti Hypertube a leghosszabb ilyen „vákuumcső”.
A kis mérnökcsapatok mellett azért komolyabb cégek is nekifutottak a Hyperloop-fejlesztésnek, holland, spanyol, indiai, kanadai és persze amerikai vállalatok is foglalkoznak ezzel, a két legkomolyabb talán a Hyperloop TT és a Virgn Hyperloop.
Az utóbbi 2020 novemberében már bemutattak egy mozgó kapszulát is Nevadában, két munkatársuk 500 méter hosszú tesztszakaszon utazott 15 másodpercen keresztül, 172 km/h-s csúcsebességgel, majd pár hónappal később szép imázsfilmet is mutattak róla, szerintük milyen lesz a hyperloopos személyszállítás, de mostanra változott az álláspont.
A Financial Times tudósítása szerint a Virgin Hyperloop 400 millió dollárnyi befektetés – tanulmányok, kutatás, tesztek – után úgy döntött, lemond a személyszállítási irányról, csakis a teherszállítási lehetőségeken dolgozik tovább, emellett az alkalmazottaik felétől is megválik.
Mivel eddig a Virgin volt az egyetlen cég, amely – bármilyen kis léptékben is, de – emberes tesztet is végzett, a döntésük után még távolibbnak, még valószerűtlenebbnek tűnik a hyperloopos utazás.