Az autók és az autósport iránt kicsit is érdeklődőknek nem kell külön bemutatnunk Gordon Murray-t, a dél-afrikai mérnök évtizedek óta ismert és elismert figurája ezeknek a területeknek. A Forma-1-ben az 1960-as évek végétől az 1990-es évek elejéig számos sikeres konstrukció kötődik a nevéhez, a 90-es évek legjobb, legmenőbb hipersportkocsiját, a McLaren F1-est is ő tervezte, azóta pedig előállt már városi törpeautóval, majd újabb hipersportkocsival, a T.50-nel is.
Az utóbbi vadonatúj közúti járgány, valamint az 1978-as F1-es modell, a Brabham BT46B közös vonása a szívóhatás – azaz a levegő padlólemez alatti elvezetése és felgyorsítása, az így keletkezett alacsonyabb légnyomással a tapadás növelése – csúcsra járatása, hiszen mindkét esetben az autó farába épített ventilátor segített a levegő kiszívásában.
Az F1-es autót egy futam után betiltották, a T.50 pedig még nincs a piacon, mégis ez a két autó, valamint az idei, szintén a szívóhatásra építő új F1-esek adtak ihletet egy aerodinamikai kísérletekkel, repülő-, rakéta- és autómodellekkel foglalkozó youtubernek, hogy kicsiben, távirányítós autón is kipróbálja a megoldást.
James Womsley néhány napja a ProjectAir nevű csatornáján mutatta meg, mire lehet képes egy távirányítós (RC) autó a ground effecttel. A fejlesztés-barkácsolás persze nem ment simán, először gyakorlatilag teljesen hiányzott a szívóhatás, majd az annak idején az F1-ben is használt „szoknyák” bevetése az összes por, szösz, szemét beszívásához vezetett. Az ügyes kezű fiatal nem adta fel, megnövelte a padlólemez felületét, konyhai szűrőből pedig megfelelő filtert is sikerült készítenie, a hasmagasság és a ventilátor finomhangolása után a kisautó már akár fejjel lefelé is képes volt tapadni.
Hogy mi lett a kísérlet végső eredménye, gyorsabb volt-e az átalakított RC-autó a gyári változatnál? A videóból kiderül.
