A kétezres évek elején még nem látszott a belső égésű motorok korának alkonya. Olyan tömeggyártók is büszkén állítottak ki benzinpusztító, csodás gépeket, mint az Opel, olyan tömegmodell formájában, mint a korabeli Astra G.
A Genfi Autószalonon kiállított különlegesség nem csak megidézte a versenyautók technikáját, konkrétan átvette azt. Az Astra Coupe OPC X-Treme nyolchengeres motorja, hátsókerék-hajtása és a hátsó tengely mögé beépített hatsebességes váltója a DTM-versenyautóból származott. A négyliteres V8-as 444 lóerőt teljesített, maximális forgatónyomatéka 530 Nm, ami elméletben 330 km/órás végsebességet szavatolt. 0-100-as gyorsulása 3,9 másodperc volt, amit ma több szériagyártású autó tud, de Opel egy sincs köztük.
A koncepcióautó leglátványosabb eleme a két ajtó, a felfelé nyíló darabokat gázrugók emelik a magasba. Különleges fejlesztésű 20 colos felniket kapott a kocsi, melyekre elöl 265/30, hátul 305/25-ös gumik kerültek. Úgy alakították ki a karosszériát, a lökhárítót, a kipufogót, hogy akár a gyártás se legyen lehetetlen, tehát valahol mélyen megfogalmazódott a brutális Astra árusításának gondolata. Korabeli hírek szerint a genfi szalonon többen is rendeltek belőle, de a megvalósulás végül mégis elmaradt, és az OPC Astrák maradtak a legkomolyabb sportos kompakt típusok az Opel kínálatában.
Bár a kiállított, egyetlen legyártott darab működőképes volt, ma már csak komoly erőfeszítések árán lenne indítható. A versenytechnika elektronikáját Windows 95-tel felszerelt számítógépről lehet életre kelteni, de a többi rendszer átnézése, karbantartása sem pár perces mulatság lenne. 
