Az 1950-es évek volt az igazi atomkorszak, hiszen miután 1942-ben „begyújtották” az első maghasadásos atommáglyát, majd 1951-ben elkészült az első atomreaktor, mindenütt igyekeztek felhasználni az új energiatermelési módszert.
Az Egyesült Államok légierője például – az atombombák célba juttatására is alkalmas – stratégiai bombázóiban is szívesen felhasználta volna a „korlátlan” hatótávot biztosító atomenergiát, az erre irányuló kísérletek egy Idaho állambeli tesztbázison folytak, ahol a kis méretű reaktorokat saját vasúton mozgatták.
A mozgatáshoz persze speciális mozdonyra is volt szükség, amely 1954-ben készült el. A hivatalos nevet nem kapott gép igen különlegesre sikerült, hiszen a feladat jellegéből adódóan komoly óvintézkedésekre volt szükség.
A mindössze 13,7 méter hosszú dízel-elektromos mozdony méretéhez képest elképesztő 215 tonnát nyomott, ami persze nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a sugárzás elleni védelem jegyében vastag ólomköpeny került a járgányra. A masiniszta egy-egy elöl és hátul elhelyezett szűk nyíláson látott ki, melyek vastagsága/mélysége 1,2 méter volt – az vastag ólomüveglapok közé olajat töltöttek.
Kétrétegű ólomüvegablak védte a masinisztát, az üveglapok közé olajat töltöttek (Fotó: The Drive)
A különböző források szerint 350 vagy 400 lóerős mozdonyba már a beszállás sem volt egyszerű: sugárzásvédelmi okokból a vezető alagúton közelítette meg a járművet, hogy az alján elhelyezett csapóajtón jusson be, majd ki belőle.
A tervezési fázisban úgy számoltak, hogy az „atommozdony” 15 mérföld/órás (24 km/h) csúcssebességre lesz képes a General Electrictől származó erőforrással, de a valóságban sosem tudott többet 4,5 mérföld/óránál (7,25 km/h), a kísérletek alatt pedig, hogy minimalizálják a kisiklás kockázatát, mindössze 2,5 mérföld/órával (4 km/h) mozgott.
Ugyan a mozdony konstrukciója a vontatást és a tolást is lehetővé tette, csak az utóbbi üzemmódban használták, vélhetően azért, hogy veszély esetén tolatással azonnal el tudjon szakadni az épp mozgatott nukleáris berendezéstől.
A légierő projektjét ugyan 1961-ben lezárták, de a nehézsúlyú mozdony pályafutása nem ért véget, az 1980-as évekig dolgozott, később az űrjárművekben való felhasználásra szánt atomreaktorokat tologatta. A ’80-as évek végére ez a munka is megszűnt, a vasúti infrastruktúrát is felszámolták, de a mozdony megmaradt, 2006 óta pedig az idahói Arcóban található múzeumban álldogál egyebek mellett az első áramtermelésre használt reaktorok társaságában.
215 tonnát nyomott, 4 km/órával mozgott a reaktorokat tologató monstrum (Fotó: The Drive)
