Egyszer élünk, így a legjobban elköltött pénz az, aminek a gyümölcsét magunk is élvezhetjük, persze sokan azért így is befektetési céllal vásárolnak vagyontárgyakat – akár ingatlant, akár ingóságot –, bízva abban, hogy az adott vagyontárgyat idővel, évek, évtizedek múlva busás haszonnal adhatják tovább.
Az autókra is igaz ez, és bár akár a tömeggyártók érdekesebb, a maguk idején akár egyenesen sikertelen modelljei is jól eladható darabokká nemesedhetnek, a nagy pénzek a luxusautókban, a szuper- és hipersportkocsikban vannak. Legalábbis ez lenne a logikus.
Alábbi gyűjtésünkben az ezredforduló utáni legkívánatosabb, legmenőbb, legritkább szupersportkocsik közül szedtünk össze ötöt, hogy lássuk, mennyire igaz a fenti elmélet. A mára eladósorba került álomautók árait Európa legnagyobb használtautó-kereskedési oldalán, a mobile.de-n Előre eláruljuk, hogy csak félig-meddig.
Mercedes-Benz SLR McLaren
A McLaren F1-es csapata 1995-től a Mercedes motorjaival futott, és miután az évtized végén két bajnoki címet is behúztak együtt, a stuttgarti márka 40%-os részesedést is szerzett a patinás brit alakulatnál (végül 2011-re adták el a részüket). A szinergia adta, hogy a Merci egy mclarenes utcai autóval „kínálja meg” a vásárlókat, ez lett a Mercedes-Benz SLR McLaren.
Az F1-es orr mintájára domborított motorháztetővel szerelt, rettentően „kúl” járgányból – roadster, kupé és speedster formában – összese 2175 példány készült 2003 és 2010 között. 5,4 literes V8-asából 617 lóerőt és 780 Nm nyomatékot srófoltak ki, az autó 3,5 másodperc alatt gyorsult 100-ra, végsebessége 335 km/óra volt.
Annak idején 350 ezer dollárnál kezdődött az árlista. A viszonylag nagy példányszámnak köszönhetően – a tulajdonosok számára talán szomorúan, de a vevőjelöltek szempontjából örömtelien – az SLR McLaren ma viszonylag olcsó, számos darab található a Mobilén 240 és 300 ezer euró (95-120 millió Ft) között, persze akadnak megkímélt, keveset futott és/vagy különlegesen extrázott példányok 900 ezer, sőt, 1,3 millió euróért is.
Koenigsegg CCX
2006-ban mutatkozott be a svéd manufaktúra brutális sportkocsija, a CCX. 806 lóerős , 4,7 literes V8-asával 3,2 másodperc alatt teljesítette a 0-100-as sprintet, de 200-ig is 10 másodperc alatti idő kellett neki, ráadásul a 0-200-0-t is 14 másodperc alatt hozta. Összesen 49 darab készült belőle, a „sima” CCX-ből mindössze 30.
Annak idején 695 ezer dollár szerepelt belépőárként az árlistán. A mobilén csak egy felpaprikázott, 1018 lóerős CCX R-t kínálnak, azért most 2,1 millió eurót (825 millió Ft) kérnek, az alap-CCX-ek, már ha elérhetők, 1-1,2 millió dolláros/eurós (400-470 millió Ft) áron vihetők.
Bugatti Veyron
A Volkswagen-csoport az ezredforduló előtt pár évvel vette meg a patinás, de a 20. század második felében többször is sikertelenül feltámasztani próbált Bugatti márkát, hogy 2005-ben bemutassa az akkor „mindent vivő” szuperautóját, a Veyron 16.4-est. Az 1001 lóerős, 8 literes W16-os motorral szerelt szörnyeteg gyorsan meg is döntötte – jó 10%-kal – a McLaren F1 akkor már bő egy évtizede álló csúcssebességi rekordját a maga 407 km/órás csúcsával.
Az első, „alapkivitelű” Veyronok annak idején 1,5-1,7 millió dollár körüli áron mentek, azóta pedig – az inflációval nem számolva – nagyjából tartották értéküket, ugyanis a Mobilén talált féltucatnyi darab futásteljesítménytől, évjárattól függően 1,3-1,7 millió euró (513-670 millió Ft) között szór.
Ferrari Enzo Ferrari
A 2002 és 2004 között 400 – pontosabban 399+1, ugyanis az utolsó darabot II. János Pál pápának ajándékozta a cég – példányban gyártott Enzo az ezredforduló utáni évek csúcs-Ferrarija volt, melyet csak a VIP-vásárlók vehettek meg. Az Enzo még telivér sportkocsi volt, semmi hibrid, semmi kompromisszum, 6 literes V12-es motorja 651 lóerőt és 6576 Nm nyomatékot küldött a kerekekhez, a sebességváltó korabeli F1-es technikából fejlesztett hatfokozatú manuális darab volt.
Az Enzo alapára 660 ezer dollár volt – bár valószínű, hogy ennél többet fizettek érte a vásárlók –, értéktartására pedig egyáltalán nem lehet panasz, a mobile.de-n jelenleg hirdetett két példányért nagyjából ötször ennyit kérnek: 3,6 és 3,95 millió eurót (1,41 és 1,55 milliárd Ft).
Pagani Zonda
1999-ben, a Genfi Autószalonon mutatkozott be a Pagani Zonda. Az olasz olasz sportkocsi-manufaktúra modellje 20 éven keresztül maradt gyártásban, számtalan kiadásban és kialakításban készült, mindenesetre a C12-es „alapmodell” a V12-es Mercedes-motorral 550 lóerőt, 3,7 másodperces 100-as gyorsulást tudott.
A bevezetéskor 280 ezer dollár volt a legolcsóbb Zonda, a használt példányok árai kortól, kiviteltől függően erősen szórnak. A minimum, hogy nagyjából tartották az értéküket, 330 ezer dollár (120 millió Ft) alatt normális darabot nem lehet venni, de a későbbi kiadásoknál a határ a csillagos ég, a 1,5 millióstól a 17,5 millióig mindenfélét találni (550 millió Ft, 6,4 milliárd Ft).
