A nyolcvanas évek végén születtek a legvadabb versenygépek, a legemlékezetesebb lóerőgyárak, amelyekben a fejlett aerodinamika helyett az alacsony tömeg és a tengernyi lóerő, valamint a zabolátlan turbómotorok domináltak. Az Auditól leginkább a B csoportos raliautókra emlékezünk, pedig aszfaltozott körpályákra is készítettek egy emlékezetes, öthengeres vadállatot.
Ez volt az IMSA Audi 90 Quattro GTO.
1989-ben az Audi mindent bevetett, hogy az amerikai IMSA-sorozathoz épített 90 quattro versenygéppel elhozzák a bajnoki címet, de ez végül nem lett meg. Második helyen végeztek, az autó viszont talán az egyik legemlékezetesebb versenygépük a B csoportos S1 és a DTM-ben induló V8 mellett.
2,2 literes, öthengeres motorjára KKK turbófeltöltőt akasztottak, amivel a teljesítményt 720 lóerőre húzták. A kompozitanyagok felhasználásával készült, ezért borzalmasan könnyű (1,2 tonna) versenyautó összkerékhajtású és 3,1 másodperc alatt gyorsul 100-ra. A végsebessége pedig 300 km/óra feletti.
1989: Az IMSA-GTO-sorozatban Hans-Joachim Stuck hét versenyt nyert az Audi 90 GTO-val (Forrás: Audi)
Gyakorlatilag ez a technika volt a legfejlettebb, zárt karosszáriával épült versenyautó ekkoriban, a fejlett összkerékhajtás, a brutálisan széles, lapos, csővázas karosszériában gyakorlatilag csak a tető származott a gyári Audi 90-esről. A robbantott ábrán jól látszik a meglepő elrendezés, a motort általában mindig a tömegközéppont felé próbálják tervezni a mérnökök, de ennél a konstrukciónál pont ellenkezőleg, előre, szinte az első tengely elé küldték az öthengeres blokkot.
A költséges, extrém próbálkozás után fel is adták a programot, és az Egyesült Államokban futó IMSA-sorozat helyett a hazai DTM-bajnokságra koncentráltak, amit sikerült megnyerniük 1990-ben a szériautókhoz sokkal közelebb álló Audi V8 Quattróval.
A szűk kanyargós szakaszokon volt elemében a könnyű, összkerékhajtású Audi 90 IMSA GTO. (Fotó: Audi)
