Ismeretlen fogalom, a legtöbb autós nem alkalmazza, pedig a cipzárelv segít abban, hogy gyorsabb legyen a haladás, és elkerüljük a torlódásokat.
Öntudatos micikék, kalapos bácsik, kopasz majmok egyaránt leszegett fejjel haladnak a saját sávjukban, nem törődve azzal, hogy ha a szomszéd sáv elfogy, akkor az egy innen, egy onnan forgatókönyv szerint kéne besorolni a maradék sávba.
Pedig mindenkinek jobb lenne, ha ez működne.
Komoly dugót okozhat a jelenség, amikor az egyenesen haladó sávban a sűrű forgalomból senki sem engedi be a csatlakozó sávból érkezőket, vagy éppen a túlzott udvariasság miatt egyszerre több autót is beenged egy-egy közlekedő maga elé. A cipzárelv használata Németországban, illetve Ausztriában már évek óta ismert a közlekedők körében, jelen van már Magyarországon is, azonban itthon még nagyon sok autós nem (vagy rosszul) alkalmazza, és olyan is előfordul, hogy szándékosan nem engedik be a másik sávban veszteglő autósokat.
A lényege az, hogy ahol a két sávból egy lesz, a tovább haladó sávban lévő vezetők maguk elé engednek 1-1, a megszűnő sávból érkező autót. Egyet! Ugyanakkor, aki a megszűnő sávban halad, csak akkor vált sávot, ha a sáv megszűnik (vagyis a legvégén) és nincs már előtte más, aki sávot kíván váltani. Így valósul meg a két sor cipzárszerű összefűzése.
Ehhez kell némi előrelátás, a besoroló sávhoz érve már jobb meghagyni az elénk érkező autósnak a távolságot, óvatos lassítással jelezni, hogy látjuk őt.
Azt ne felejtsük el, hogy a KRESZ szabályai ugyanúgy érvényesek ilyen esetben is, elsőbbsége a meg nem szűnő sávon haladóknak van, aki pedig a sávok között a terelővonalon halad, megszegi a KRESZ-t, ugyanis a közlekedést akadályozza. Ugyanakkor a cipzárelv alkalmazása sokat segíthet a folyamatos és zökkenőmentes haladásban. A sikeres alkalmazáshoz szükség van az autósok együttműködésére, egymással szembeni toleranciájára!
